Kogutowitz - A boldog békeidők atlasza

Vannak könyvek, amelyeket csak később ismerünk fel koruk meghatározó műveiként. Ez is ilyen lehet. Első olvasásra inkább tűnik kibővített életrajznak és a magyar kartográfia történetének összefonódásának, mintsem klasszikus történelmi regénynek. A szerző és Kogutowicz közötti beszélgetések azonban sokkal mélyebb rétegeket tárnak fel. A könyv tele van információval, mégis számomra a legérdekesebbek azok a kontextuális rétegek, amelyek nincsenek leírva. Ahogy a cím is a „békeidőkre” utal, miközben tudjuk, hogy ezeket az időszakokat hamarosan háború követte. A könyv egyik legérdekesebb vonása, hogy bemutatja: a kartográfia fejlődése szinte mindig a háborúk közé esik. Egy-egy konfliktus után jött a felismerés, hogy pontosabb térképekre van szükség, így a katonai térképészet lett a civil kartográfia motorja. Kogutiwicz maga is katonaként kezdte, mielőtt térképész lett volna, és a magyar atlasznyomtatás úttörőjévé vált. Munkája még halála után is meghatározta a magyar térképészetet. Hasonlóan, a könyv ezt sem mondja ki nyíltan, de végig érezhető egy finom párhuzam: Kogutowicz a magyar térképészet hajnalán dolgozott, míg a könyv megszületésekor az atlaszok nyomtatásának inkább az alkonya van már. A szerző ráadásul maga is fontos szereplője a hazai térképészetnek és térképnyomtatásnak. Ez a kimondatlan kapcsolat múlt és jelen között adja a mű igazi mélységét.