Teremtő géniuszok (Van Eycktől Cézanne-ig)

Összefoglaló

Tolnay Károly – vagy ahogy világszerte ismerik, Charles de Tolnay – nemzetközi tekintélyű művésztörténész, a századelő reformnemzedéke körében, Lukács György és Fülep Lajos szellemi kisugárzásában, a Vasárnapi Kör tagjaként kezdte tevékenységét. Részt vett a Tanácsköztársaság művészeti életében, majd emigrált. Bécsben, Max Dvorák tanítványaként a szellemtörténeti iskola eredményeit ismerte meg, majd Hamburgban az Aby Wartburg köré szerveződött művészettörténész társaság tagja lett, és az ikonológiai módszert sajátította el. A negyvenes években Princetonban (USA) professzor, majd 1965 után, Európába visszatelepedve, a firenzei Casa Buonarroti igazgatója, egészen 1981-ben bekövetkezett haláláig. Neve elsősorban a Michelangelo-kutatásokkal fonódott össze. Kései, 1975-ös magyarországi bemutatkozása – a Michelangelo. Mű és világkép című kötettel – kutatásainak ezt a területét ismertette meg a magyar közönséggel.