1985-ben Szvetlana Alekszijevics, egy ismeretlen, fiatal belorusz újságírónő egyszerre két könyvet jelentetett meg a második világháborúról (Nők a tűzvonalban, Utolsó tanúk), s mindkettő érzések, élmények és szenvedések szinte teljesen ismeretlen világát tárta fel. A háborús irodalomban a nők és a gyerekek addig csak mellékszereplők lehettek a férfiak mellett. Alekszijevicsnél ők kerültek a középpontba - s ezzel a női és gyermeki nézőponttal egyszeriben mintha átírta volna, pontosabbá és érzékletesebbé tette volna az addig "ismert" történelmet.
Ez a két könyv aztán szerte a világban megjelent, színdarabok készültek belőlük, vitatkoztak róluk: Alekszijevicset pedig mint egy új műfaj megteremtőjét méltatták a kritikusok. Miközben a fölbolydult, széthulló Szovjetunióban sokan úgy írtak róla, mint árulóról, aki a legszentebb érzéseket tiporja sárba.
Az Utolsó tanúk száz visszaemlékezést tartalmaz, csupa szívszorító történetet olyan emberektől, akik kisgyermekként vagy kamaszként élték át a második világháborút. Olyan emberektől, akiknek nem volt gyerekkoruk: sokan közülük elveszítették a szüleiket, s volt, hogy a szemük előtt végezték ki őket; sokan koncentrációs táborba kerültek; sokan a partizánok között éltek, sőt gyakran tizenkét-tizenhárom éves korukban már harcoltak is a németek ellen... És sokan egyszerűen csak éheztek, és próbálták valahogy túlélni az iszonyatot.
Alekszijevics később ezt a könyvét is átdolgozta: az új változatban azok a visszaemlékezések is szerepelnek, amelyek a szovjet időkben még nem jelenhettek meg, mert túlságosan riasztó képet festettek a szovjet nép háborús hétköznapjairól.
2015-ben Szvetlana Alekszijevics kapta az irodalmi Nobel-díjat "többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet".
Az életmű eddig öt könyvből áll: Az utópia hangjai című ciklus darabjaiból, amelyek a XX. századi szovjet történelem legtragikusabb eseményeit kutatják: a nagy honvédő háborút, az afganisztáni háborút, a csernobili katasztrófát és a Szovjetunió széthullását.
A Nobel-díj odaítélése alkalmából megjelentetett írásában a New Yorker "az emlékezet őrzőjének" nevezte a belorusz írónőt. Olyan emlékek őrzőjének, amelyek gyakran annyira fájdalmasak, hogy "talán jobb lenne elfelejteni őket".
"Úgy képzeltük, a háború a legérdekesebb dolog az életben."
"Emlékszem, hogy irigykedtem a bogarakra: azok olyan kicsik, hogy mindig elbújhatnak valahol, bemásznak a földbe..."
"Én meg sehogy se tudtam felfogni, hogy az apám nem kel fel többet, és hogy ott kell hagynom őt az úton, a porban."
"Aki sír, ahhoz odamennek, és lelövik."
Ez is elérhető kínálatunkban:
Egy ismeretlen, fiatal belorusz újságíró, Szvetlana Alekszijevics 1985-ben egyszerre két könyvet jelentetett meg a második világháborúról (Nők a tűzvonalban, Utolsó tanúk), és mindkettő érzések, élmények és szenvedések szinte teljesen ismeretlen világát tárta fel. A háborús irodalomban a nők és a gyerekek addig csak mellékszereplők lehettek a férfiak mellett. Alekszijevicsnél ők kerültek a középpontba - és ezzel a női és gyermeki nézőponttal egyszeriben mintha átírta volna, pontosabbá és érzékletesebbé tette volna az addig ismert történelmet.
Két nehéz sorsú lány, egy szívszorító történet 1939 Egy gesztenyebarna hajú lány zaklatottan néz ki a vonat ablakából, figyeli az elsuhanó ismeretlen tájakat. Kirsty szülőhazájában, Skóciában a...
Online ár:
5 610 Ft
Eredeti ár: 6 599 Ft
Online ár:
5 092 Ft
Eredeti ár: 5 990 Ft
Online ár:
7 642 Ft
Eredeti ár: 8 990 Ft
5
az 5-ből
1 értékelés alapján
Életem legmegrázóbb könyve ... Nem tudom megmondani, hogy volt lelkierőm végig olvasni. Talán az hajtott, hogy utána el tudjam minél több embernek mondani a történetet. Mindenkinek el kellene olvasni, hogy lássa mit tesz a háború az emberekkel, nem csak a gyerekekkel. Borzalmas élmény lehetett és felfoghatatlan, hogy ezek a kicsi gyerekek, ekkora lelki- és akaraterővel rendelkeztek és tettek meg mindent a túlélésért. Sosem fogják kiheverni, mégis élnek... csoda, hogy el tudták mondani. Sorsok, amelyek beleégnek az olvasó elméjébe, szívébe. :( Soha többé háborút !