’Szalonna’ legújabb lemeze is kitűnő lenyomata személyiségének. A lemezen szereplő összeállítások hűen tükrözik karakterét. Kezdésnek felcsendül egy a falusi és városi cigánybandák stílusának határterületéről származó muzsika, amit vagy az egyik, vagy a másik stílus irányába való egymást váltogató zeneszámok követnek Rábaköztől Mezőségig. Mintha visszamennénk az időben, nem is túl sokat, csak pár évtizedet. Emlékképeket idéz fel bennünk, mintha éttermi cigányzenét hallanánk egy falusi zenekar repertoárjából egy útszéli tsz-vendéglőben. Aztán harmonikamuzsika, mintha az osztálytársunk édesapja játszana nekünk húsvéti locsoláskor. Később palatkai lakodalmi hangulat egy zene- és tapasztaltgyűjtő erdélyi útról.
Hangulatosan váltják egymást a zenekari összeállítások, illetve az énekes felvételek is. Nemcsak ez vezérli a számok sorrendjét, de a hangszerek változatossága is. Könnyedén lehet változatossá tenni egy ilyen lemezt, hiszen Szalonna zenésztársait úgy választja meg, hogy minden zenei területen otthonosan mozogjanak, és hangszerük mesterei legyenek. A hegedű mellett egyaránt vezető szerepet játszik a cimbalom és mellette a fúvós hangszerek, amit egy robosztus kísérőszekció egészít ki. Szalonna édesapja tolmácsolásában pedig egy frappáns szlovák harmonikamuzsika is része a lemeznek.
CD1:
0
az 5-ből
0 értékelés alapján