Bábeli adományok

Összefoglaló

„Bábel” értelme J. G. Hamann, a 18. századi jeles német gondolkodó szerint nem meríthető ki az egekbe törő ember büntetésének magyarázatával. Isten a nyelvek „összezavarásával”, a többnyelvűséggel egyszersmind lehetőséget is adott az emberek kezébe (szájába), a párbeszéd, a megértés, a Másikra való nyitottság lehetőségét. Mintha a kinyilatkoztatás eme olvasatával Suhai is birtokába jutott volna valami titoknak, amit (a beszélgetés létteremtő funkcióját) manapság oly kevesen igyekeznek megérteni. E kötet meglepően tág horizontú (Gorgiásztól Lévinasig, Batsányitól Deák Lászlóig, a szociográfiaitól a hermeneutikai kérdésfelvetésig ívelő) esszéi-irodalmi levelei bármilyen témáról szóljanak is, végső soron ezt a gondolatot variálják, ebből indulnak ki, miközben a szerző életébe is bepillantást engednek, egyéni látásmódját és stílusát is megcsillantják. A fönti értékválasztás alapján tűnnek csak ki igazán (irodalmi) közéletünk neuralgikus pontjai: a szűkkeblűség, a bezárkózás és következményeik. Nem csoda, ha e kötet írásai a fönti megnyilvánulásokat az éppen zajló információs forradalom lehetőségeivel szembesítve, groteszk valójukban is mutatják. A szerző műfajválasztása, az irodalmi levél művelése, miközben „a hiányzó kritikai visszhang pótlására” is alkalmat ad, szinte a pedagógiai célzatosság igényével tárja az olvasó elé a párbeszédre való készség fontosságát. Egyúttal annak példáját is nyújtja, hogy egy kor meghatározó kommunikációs eszközei miként formálhatják a maguk képére még az egyébként autonómiára törekvő irodalmi beszédmódokat is.