Pécs 1663-ban - Evlia cselebi és az első részletes városleírás

Összefoglaló

Evlia cselebi útleírása a magyar fordítás megjelenése, 1904 illetve 1908 óta tartja izgalomban a helytörténészeket. Hiába ásta alá hitelességét Szekfű Gyula vitriolos – sokszor igaztalan – kritikája, hiába derült ki, hogy Karácson Imre remek fordítása önhibáján kívül sokszor hiányos, a kutatók újra és újra felütötték a köteteket. Nem is igen tehettek mást: Magyarország jelentős részéről a török utazó közölt először bőséges, apró részletekre is kiterjedő leírást. Ráadásul az amúgy is forrásszegény török kori fejezetekhez igen jól jött Evlia színes, keleties fogalmazása, mely gyakran rendkívül jónak és pontosnak bizonyult. Másrészt a kisebb-nagyobb fordítási pontatlanságok, szöveghiányok sok felesleges fejtörésre adtak okot, gyakran vitték félre a kutatásokat. Az elmúlt 15 évben sorra jelentek meg a Szejáhatnáménak, azaz az Utazások könyvének – immáron az autográfnak tekinthető, vagy ahhoz közeli kéziratok alapján készült – átiratai, melyek lehetőséget teremtettek a magyar fordítás ellenőrzésére. Egyúttal világossá vált az is, hogy a muszlim művelődéstörténeti háttér ismerete nélkül a szöveg gyakran érthetetlen vagy legalábbis félreérthető. Ezért határoztam úgy, hogy kísérletet teszek egyetlen település leírásának újrafordítására és a szöveg lehető legalaposabb feldolgozására: igyekeztem minden magyarázandót és magyarázhatót megvilágítani. A végeredmény saját magam számára is meglepő lett: a magyarázatok Evlia szövegének hét-, nyolcszorosára rúgtak. Mindeközben persze számos apróságra fény derült, elsősorban arra, hogy Evlia sokkal tudatosabb szerző, mint ahogy eddig gondoltuk: a feleslegesnek tűnő keleti szóvirágok gyakran tényleges jelentést, többletinformációt hordoznak. Remélem, hogy munkám rávilágít az útleírás mélységeire, még kiaknázandó lehetőségeire, s ezáltal újabb információkat nyerhetünk a hódolt Magyarország – sok esetben csak Evlia cselebi által megörökített – világáról. A fordítást rövid előtanulmány előzi meg, amelyben bemutatom a szerzőt és művét, s néhány általános kérdés erejéig megpróbálom eligazítani a tisztelt olvasót a felmerülő problémák között.