Fösvénység - A birtoklás szenvedélye

Összefoglaló

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség - ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűn kiemelt szerepet kapott az ókori világban, ahol a gonosz megtestesüléseként tekintették, és a zsidó-keresztény kultúrkörben az erkölcstelenség megfékezésének egyik alappillére lett. Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből?

Egy dolog biztos: vétekről és bűnről ismét időszerű beszélni. Ebben az új sorozatban hét tudós kutat az újabb válaszok után. A főbűnöket egészen szokatlan szemlélettel vizsgálják, amely távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg kifejlődtek. Kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket, melyek az emberiség azon képességét fejezik ki, amellyel különbséget teszünk jó és rossz között.

A fösvénység a megszerzett véges javakhoz való rendületlen ragaszkodás. E ragaszkodás megmutatkozhat a szerzés túlzó vágyában (kapzsiság) és a megszerzett dolgok birtoklásában. A birtoklás túlzottságát jelzi, hogy a fösvény a számára szükséges mértékben sem válik meg javaitól, nem költi pénzét, esetleg nagy vagyon birtokában is nyomorog. Azt hiszi, maga rendelkezik anyagi javaival, gazdagságát csak a saját ügyességének köszönheti. Ezért a fösvénység a kevélység édes gyermeke.