Guantánamói napló

Összefoglaló

A 2001. szeptember 11-i öngyilkos merényletsorozatra az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború volt. Fő cél az elkövetéssel vádolt al-Káida szervezet teljes felszámolása lett. Megkezdődött a kapcsolati hálók felderítése. Mohamedou Slahit 2001-ben keveredett gyanúba, végül 2002. augusztus 5-én a kubai Guantánamói-öbölben lévő amerikai fogolytáborban börtönözték be. Amikor már három éve raboskodott, naplót kezdett írni, amiben kifejtette, milyen életet élt letartóztatása előtt, milyen a folytonos kihallgatásokkal és rabsággal teli jelenlegi élete, és hogyan telnek napjai a fogolytáborban. Naplója nemcsak egy igazán szemléletes feljegyzés az igazságszolgáltatás kudarcáról, hanem egy mély, őszinte és személyes emlékirat is – elborzasztó, sötéten humoros és meglepően könyörületes. Most először kiadva, a Guantánamói napló nemcsak egy, a történelem óriási jelentőségét igazoló dokumentum, hanem egy lebilincselő, mélyenszántó és feltáró olvasmány is.

„Mohamedou Ould Slahi
megpróbáltatásait megismerve
minden bizonnyal felébred az
olvasó lelkiismerete. De ezeken
az oldalakon valami mélyebb is
megjelenik: az emberségességbe,
valamint a börtönfalakon áthatoló
és a megosztottságot felszámoló
igazság erejébe vetett kitartó
meggyőződés. A Guantánamói napló
kínzó őszinteséggel és bölcsen
emlékeztet bennünket arra, hogy
miért nevezünk bizonyos dolgokat
emberi jogoknak.”
ANTHONY ROMERO, AZ AMERIKAI POLGÁRJOGI UNIÓ ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJA

„Orwellen és Kafkán is túlmutató,
pokolbéli látomás: a washingtoni
őrült doktorok által előírt, véget
nem érő kínzás.”
JOHN LE CARRÉ, A TÖRÉKENY IGAZSÁG SZERZŐJE

„Valaha olyan fontos fogolynak
számított, hogy Donald Rumsfeld,
korábbi védelmi miniszter
»speciális kihallgatási technikák«
alkalmazását írta elő neki… Slahit
alvásmegvonással sújtották, rettentő
hidegben vagy melegben tartották,
bekötött szemmel hurcolták
körbe a bázison, egy alkalommal
pedig kivitték az öbölbe, és
életveszélyesen megfenyegették…
Slahit semmiféle bűncselekménnyel
nem vádolták.”
CAROL ROSENBERG, MIAMI HERALD