A magam módján

Összefoglaló

Az ​egyik legismertebb katolikus, illetve neokatolikus művész, aki a középiskolai és egyetemi oktatás mellett számos műfajban jeleskedett – próza, műfordítás, tanulmányok, kritikák – talán a költészetben lépett legmagasabbra. Jelentős költői birodalom az övé, ezt mutatja meg a könyv, amely 1910 és 1963 között írt verseinek gyűjteménye. Fontos mű A magam módján, mert az értékes darabok megjelenítésén túl talán elindít egy Sík Sándor- újrafelfedezést. Azét a Sík Sándorét, aki nem csupán művészként volt nagy, de emberként is, aki szerkesztőként is jeleskedett, s nem utolsósorban fölfedezett és támogatott induló írókat, költőket, köztük – miként ez köztudott – Radnóti Miklóst. A lélekben és tehetségben gazdag ember azon ritka művészek közé tartozott, kinek mély vallásossága – hiszen pap volt – harmonikusan ötvöződött a művészi teljességgel.
A több mint kétszáz verset tartalmazó kötetet egy Sík-vallomás vezeti be A versek lelkéről. Ebben a titokzatos „lélek- könnyről” ír, amely nélkül nincsen igazi költemény, hiába tökéletes a forma vagy igaznak tetsző a gondolat. Sík műveiben ez a lélek-könny – mondhatni lelki mélység – van jelen, ez tárul föl. A közhiedelem eloszlatására: verseinek csupán egy része vallásos jellegű. Foglalkozik a mindennapokkal, a magyar múlttal, a maga jelenével, az első és második világháborúval, az élet fájdalmaival, örömeivel. A teljes élet foglalata Sík Sándor költészete, miközben a lírikus hite elsősorban az emberbe vetett hit. De az is kiderül, hogy számára ez a hit a katolicizmussal függ össze. Így lesz a lírai életmű egy pap- költő és egy igazban és szépben hívő ember folyamatos imádkozása a tisztább világért.
A testes válogatást – amelyet Rónay László állított össze, és amely az eredeti Sík-kötetek időrendjében hozza a költeményeket – betűrendes versjegyzék zárja.