Mackó úr kalandjai IV.

Összefoglaló

Újból és újból fölfedezzük Sebők Zsigmondot és az ő emberi tulajdonságú állatfiguráit. Joggal, hiszen a 150 éve, 1861-ben született szerző, az ifjúsági és gyermekirodalom meghatározó személyisége komolyan veszi olvasóit. A millennium és az első világháború közötti „boldog békeidők” mindennapjaiban él Mackó Muki úr, a jómódú máramarosi erdőbirtokos és méztermelő, akinek, nem mellesleg, az utazás a szenvedélye, s aki, ahogy a pillanatnyi helyzet kívánja, hol emberi, hol medvei vonásaival kérkedik. Kalandjain keresztül nemcsak hazánk földrajzi, történelmi, építészeti, néprajzi nevezetességeihez kerülünk közel, de némi ironikus társadalomkritikát is kapunk a kor ábrándos nacionalizmusáról, hurrázó hazafiságáról. Mackó úr, akár a Tiszán tutajozik le az Alföldre, akár Esztergom várhegyéről pillant át Párkány felé (Ez egyébként az író szülővároskája), minduntalan megállapítja, hogy a világon a legszebb hely Magyarország.