Szörny a tóban

S. S. Van Dine (eredetileg Willard Huntington Wright, 1888.- 1939.) teremtette meg 1926-ban Philo Vance alakját. Sherlock Holmes 1887-ben, Hercule Poirot 1920-ban lépett a nyilvánosság elé, de Vance figurája más: nem magándetektív, nem a szó klasszikus értelmében vett „nyomozó”, hanem jelentős vagyona révén (amivel a szerző akkor bizony nem dicsekedhetett) önálló, ráérő, gondolkodó ember, aki sok minden (irodalom, történelem, zoológia) iránt érdeklődik, s aki a kerületi ügyésszel való barátsága miatt kerül kapcsolatba különös, a rutin rendőri-ügyészi eljárás számára követhetetlen bűnügyekkel. A történeteket titkára (Van Dine néven) meséli el. Vance borotvaéles logikájára ebben a történetben különösen szüksége van: a társaság egyik tagja egy alkoholgőzös éjjelen fejest ugrik a Sárkány-tóba, és nem merül fel soha többé. Keresik a vízben, kutatják nyomait a parton, holttestét a víz leengedése után a tó fenekén – hiába. Az esetet bonyolítja, hogy a helyszín régi indián település helyén áll, és az őslakosok nemcsak a vízisárkányokban hisznek, hanem abban is, hogy egyikük a tóban él, ráadásul a család egyik tagja határozottan állítja, hogy a víz alatt tanyázó lény a famíliát védi az ellenségek elpusztításával és holttestük elhurcolásával. Aztán – az egymást nem kedvelő, nemegyszer gyűlölő – vendégek közül még valaki eltűnik… A megoldást a misztikus ragadozó felfedezése, vagy a hús-vér gyilkos leleplezése jelenti-e? Igazi, klasszikus krimi! (Egyéb, magyarul megjelent művei: A titokzatos futó, A kínai négyszög, A végzetes tét, Az egyiptomi nyaklánc, A szkarabeusz bűnügy, Minden pohár gyanús!, a Greene gyilkosság – sajnos, a lista végén szereplő négy könyv nehezen szerezhető be.)