Gyermekkorom óta nagy élvezettel olvastam a tudományos-fantasztikus regényeket. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy az írói fantázia milyen világokba repíthet, sőt arra is, hogy a sci-fi írók mennyire rendelkeznek látnoki képességekkel, mi lesz az, ami a regényírás idején még csupán merész álom, hogy aztán alig néhány évtized leforgása alatt kézzelfogható valóságként épüljön be mindennapi életünkbe. Hiszen az igazi érték rendszerint nem is annyira a történet, hanem a környezet és az idő, amelyben a cselekmény zajlik, az eszközök, amik hőseink rendelkezésére állnak, valamint a mód, ahogyan problémáikat megoldják. Mindezekből végső soron kirajzolódik az a gondolatvilág és értékrend, ami nem a szereplőknek, hanem az írónak sajátja. Rujder Tamás könyve - amit még kézirat formájában volt alkalmam olvasni ; olyan meglepetést tartogatott számomra, amire sci-fi írótól szinte nem is számítottam. Az izgalmas történetből ugyanis olyan ember, olyan író képe bontakozik ki, aki tisztában van az univerzumot irányító törvényekkel, és azokkal a képességekkel, amik bennünk, emberekben rejlenek. Biztosan sokan vannak, akik ma még inkább fantasztikusnak, mint tudományosnak tartják mindazt, amivel e könyv lapjain találkoznak, de az érzékenyebb olvasók, akik egy kicsit is jobban figyelnek a világ alakulására, tévedhetetlenül kiszűrik majd e regényből mindazt a kincset, ami az avatatlan szemek előtt még akkor is érthetetlen és hozzáférhetetlen titok marad, ha naponta botlanak bele. Balogh Béla
Vajon lehetséges, hogy az emberi civilizáció fejlődése az ősidőkben idegen lények beavatkozása nyomán indult el? És ha igen, mi lehetett a célja ezeknek az idegeneknek? A 21. század űrhajósai a Nap...