Míg egy évszázaddal korábban a várható élettartam negyven évre rúgott, mára eléri a nyolcvanat, és az az embertársunk is megszületett már, aki százharmincöt évesen távozik az örök vadászmezőkre.
Áldás ez vagy átok az emberiségre nézve?
A világszerte elismert holland gerontológus, Rudi Westendorp könyvében az öregedést biológiai, gazdasági és szociológiai szempontból járja körül, olyan, minden korosztályt foglalkoztató témákat érintve, mint az öregedés és a betegségek kapcsolata; az élet minősége idős korban; vagy épp az öregedés biológiai és pszichológiai vonatkozásai.
Westendorp vallja, az hogy egészségben öregszünk meg, mítosz, a modern orvostudomány azonban egyvalamire tényleg képes: minél távolabb kitolni a halálunk időpontját.
És erre készen kell állnia mind az egyénnek, mind pedig a társadalomnak, összehangoltan kell kezeljük, hogy a népesség egyre magasabb kort ér el. A szerző maga számos megoldási javaslattal áll elő ebben az új helyzetben, a lakhatástól kezdve egészen a munkaerőpiac újraszervezéséig; a legfontosabb feladatot azonban szerinte maguknak az időseknek kell elvégezniük, nevesen: el kell sajátítaniuk az öregedés művészetét, hogy minél tovább maradhassanak aktívak, és élhessenek teljes, boldog életet.
Köztudott tény, hogy az életkor szinte valamennyi krónikus betegség esetén kiemelt kockázati tényezőt jelent. Bár az idő kerekét visszaforgatni nem lehet, Lakatos Péter szerint igenis módunkban áll...