Pokol a hegyek között

Rejtőtől eleddig vadnyugati történetet csak a Texas Bill, a fenegyereket olvastam, amiből annyira emlékszem, hogy nem volt rossz, de a kettő egymáshoz való viszonya maximum egy erős négyes: azaz, Rejtőnek nem a western az igazi erőssége, és a western műfajában sem ő a zászlóshajó. Másodikként aztán a Pokol a hegyek között-et választottam, és meg kellett állapítanom, hogy ez egy lényegesen jobban sikerült alkotás, minden tekintetben. A sztori egy ízig-vérig western, a műfaj összes kliséjével (tesztoszteronban tocsogó közeg, pisztolypörgető hősök és antihősök, kiégett, de kikezdhetetlen-legyőzhetetlen főhős, maximális magabiztosság mindenkinél, kocsma, whisky, sivatag, sziklás hegység, koszos-kopott ingek-nadrágok-pisztolyövek, a főhős morális énjét felébresztő gyönyörű, kedves és erkölcsös női szereplő, és még sorolhatnám) megfűszerezve. Ami szerintem nagyon el van találva, az a sztori és az alapszituáció – engem az első oldaltól kezdve végig vitt magával a cselekmény, nagyon élveztem a történetet, így erre a könyvre simán megadom az öt csillagot.