Összefoglaló
"A Duna-parti nagyon előkelő Trombita-szálló portása ijedtében megdermedt. Tizenöt éve áll itt, ebben az aranygombos kabátban, a kocsifelhajtó előtt, de ilyen még nem volt!...
Mi van ma? A Trombita előtt tartják a mentőautók idei concours délégance-ját?...
A főpincér bement, az úr elment, a portás tűnődött. Annyi bizonyos, hogy a lány nem abba a mentőkocsiba szállt, amelyikkel jött, viszont, akit a főpincér lehozott, az nem avval a mentőkocsival távozott, amelyiket kihívták. Általában mi ez itt ezekkel a mentőkocsikkal? Mi volt ez a hölggyel, aki kiszállt vacsorázni, és a másikkal, aki itt vacsorázott, aztán beszállt?...
Az ember megbolondul!
Holott rém egyszerű eset: a két mentőkocsi elcserélte az utasát. Kovács Ágnest az a mentőkocsi vitte be a Lakos Szanatóriumba, amelyikkel Szofi Olaf Günter főhercegnő érkezett, és a főhercegnő (több mentőkocsi nem lévén) azon az autón vitette magát a Lakos Szanatóriumba, amelyen Kovács Ágnest kellett volna bevinni, mivel szarvasgomba-pástétomot evett, megfájdult a gyomra, és rosszul lett. A portás állt, tűnődött. A híd alól egy szép, kivilágított hajó úszott lassan a Dunán, daloló kirándulókkal, és megszólaltatta a sípját. A portás úgy nézte a hajót, mintha ez köteles lenne válaszolni a hirtelen lejátszódott villámproblémára. De a hajó fütyült rá. Kettőt."
Részletek
- 174 oldal
- Kötés: puhatáblás, ragasztókötött
- ISBN: 9786155476365
- Eredeti cím: A BOSZORKÁNYMESTER
Aki élt, aki nem
A hatvanadik születésnapján Garbo kijelenti, hogy elege van az unalmas életéből, a sok lemondásból, panaszkodásból és a mindennapi bosszúságokból. Három barátnője, Anita, Ingalill és Pamela először...
Online ár:
4 041 Ft
Kiadói ár: 4 490 Ft
ÉRTÉKELÉSEK
5
az 5-ből
4 értékelés alapján
Legnépszerűbb pozitív értékelés
Régről ismerem a könyvet, többször elolvastam: először kölyöként, még az Albatrosz sorozatban, mint izgalmas és mulatságos történetet, aztán orvosként, a régimódi szanatórium, egy speciális betegellátóhely bemutatásaként (ugyanúgy élvezve a kalandot és a humort) , s most, nyugdíjasként, egyfajta vízióként, mivel egyre többször halljuk, hogy az egészségbiztosító lassan nem tudja vállalni a legkorszerűbb terápiák költségeit... Na, nem erről és emiatt írok (s főleg nem ide), hanem a könyvről. Egy szanatórium is lehet olyan veszélyes, mint a Szahara, a Vadnyugat, vagy egyéb, Rejtő által megírt helyszínek; különösen akkor, ha Szofi Olaf Günter főhercegnő (egy "klasszikus", félreértésen alapuló személycsere következtében) szegény lányként kerül oda felvételre, de neveltetésénél fogva nem a hálás és beletörődő típus... A hercegnő igazságkereső, kíváncsi, és (hiábavaló próbálkozásként) igyekszik arisztokratikus allűrök nélkül élni. Talán a másik oldal dr. Wallenstein, a mindenki által csodált belgyógyász, a szanatórium vezetője (aki fölött már csak az igazgatótanács áll, de az [egy Rejtő Jenő-s fordulattal] nem gyógyít). Vannak egyéb szereplők is: betegek, ápolók, orvosok, beteghordók, egy civil úr az irodában, aki – hivatalból – anyagias. Sok humor, izgalom, végül a jó győzelme - egyszóval igazi P. Howard (akkor is, ha nem ezen a néven jegyzi). Javaslom mindenkinek!