Kovácsné kivan

Összefoglaló

Második, javított, szerzői kiadás

Gondoskodom, tehát (ki?) vagyok?!
Vajon lesz a nagyszájú dísszingliből, Terézanyuból elég jó anya?
Képes-e felülemelkedni félelmein és örökölt mintáin, képes-e családot teremteni társával, Indiánnal?
Terézanyu a Kovácsné kivannal folytatja történetét!

"Köszönöm, hogy leírtad, hogy a férfiak is képesek ellátni a babákat! Az életemet mentetted meg, hangosan olvastam fel a férjemnek - és azóta ő is kel a fél éves fiunkhoz éjjel!"

A fenti az egyik leggyakoribb olvasói visszajelzés a Kovácsnéról: akár önsegítő könyvként is olvasható. Felszabadítóan hat, hogy a regény a maga hol komikus, hol drámai valóságában mutatja be, ahogyan egy emberpárból, akik gyereket vállalnak, milyen küzdelmek árán válik valódi szülőpáros. A nők élete legboldogabb szakaszának nevezett kisgyerekes időszak az öröm mellett lemondással és szívással jár - de ez tabu, még mindig.

Rácz Zsuzsa a Kovácsné kivan-ban nem kertel, nincs pink máz, de vannak éles helyzetek, kimerültség és feszültség és persze, sírva-röhögés. Láthatóvá teszi a nőket abban az élethelyzetben, amelyben a legtöbben talán a legmagányosabbak, miközben mindenki csak azt szeretné tőlük hallani: ugye boldog vagy?!

Kovácsné kivan, Te ki vagy?!

Ajánló:

“Tilla hihetetlenül rendes, mindenben segített a fiank körül. Mégis 10 évünkbe és három gyerekbe tellett, mire leesett: egy apának nem segítenie kell. Együtt vállaltuk, együtt csináljuk! Erről szól a Kovácsné, sírva röhögsz - magadon is!”
Korpás Krisztina - Till Attila házaspár

Olvasói visszajelzések:

Ezt receptre kellene felírni minden kismamának, feleségnek! Imádtam, sosem nevettem még ennyit egy könyvön.
Márton Csilla

Nekem nagy feloldozást jelentett. 3 kisgyerekkel voltam otthon sok éven át. Újraéltem a babás korszakot, és jót sírtam, nevettem. Nagyon fontos könyv az anyáknak az anyákról.
Filep-Pintér Eszter

Bár már felnőtt gyermekeim vannak, de jó volt tudni, hogy más is érez úgy, mint én annak idején, amikor még talán (számomra) szégyen volt így érezni. Olyan felszabadító érzés volt olvasni. Szerettem. Ajánlom.
Kiss Kinga-Erika

ZSENIÁLIS, tényleg! Minden szabad percben hanyatt vágtam magam az óriási fotelben keresztbe, és olvastam, röhögtem, kínomban és felszabadultan, együttéreztem, izgultam, felháborodtam – szóval szerettem, nagyon. Iszonyatosan jól megfogta a témát, és csomó fontos ügyet von be úgy, hogy mélyen emberi marad az egész, és cseppet sem kioktató vagy mindent jobban tudó, vagy általánosító.
Hegedűs Hajnalka