Csata a Harsány-hegynél (1687). Háború, régészet és kulturális örökségvédelem

Összefoglaló

Polgár Balázs Dávid (PhD) a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményvezető régész-muzeológusa, nevéhez a harsány-hegyi csata (1687), a kismegyeri összecsapás (1809), a segesvári ütközet (1849) és a második világháborús bajai hadifogolytábor régészeti kutatása köthető. Jelen munkája a kora újkori magyar hadtörténet egyik legjobban dokumentált, mégis talán nem eléggé kutatott összecsapásával, a harsány-hegyi vagy másnéven a második mohácsi csatával foglalkozik. A szöveg nem egyoldalú hadtörténeti csataleírást és elemzést mutat be, hanem interdiszciplináris módszerekkel végzett egyéni kutatásokat is ötvöző, a témával foglalkozó tudományos kutatások jelenlegi helyzetének összefoglalását nyújtja. Az interdiszciplinaritás több szinten is megnyilvánul: a szerző a hadtörténeti régészet, a történeti kutatás, valamint az írásos és képi források vizsgálatának újabb eredményeit egybe vetve igyekszik új szempontok alapján bemutatni e fontos csata jelentőségét. A kötet hosszú évek régészeti terepmunkáin és filológiai kutatásain alapul, amelyek eredményeit a szerző már több kiadványban publikálta és doktori disszertációjában szintézisre is emelte. A szerző által elkészített munka összefoglaló, egyúttal hiánypótló jelentőségű és rámutat arra, hogy az elmúlt években a csatatérrégészet területén bekövetkezett módszertani és technikai fejlődés által olyan új lehetőségek és tudományos eredmények állnak rendelkezésre, amelyeknek a feldolgozása jelentősen gazdagítja a vizsgált történelmi eseményekkel összefüggő ismereteinket.

Dr. Tóth Ferenc
főtanácsos (Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet)