Arcok a sötétből

Összefoglaló

"Rosszul vagyok!" Péter, mintha így félálomban elkapott volna egy hirtelen jött gondolathullámot. Természetesen azonnal felébredt, és izgatottan készített leltárt saját állapotáról. "Rosszul vagyok!" A gyors vizit azt a megnyugtató eredményt hozta, hogy vele minden rendben...
"Egyre rosszabb, jaj, ne!" Péter kiegyenesedve ült föl, majd kíváncsian körülkémlelt az osztályteremben. Hátrafordulva azonban mégis sikerült lokalizálnia a vészjelzések kiindulópontját. Orsika, aki az utolsó padban ült középen, hirtelen elsápadt, szeme felakadt, teste egyenesre feszült, és kirúgta maga alól a széket...
... Péter számára az volt a legfurcsább, hogy némi tompítással ugyan, de még mindig tökéletesen érezte Orsika gondolatati. Szörnyű volt.