Requiem egy országrészért

Összefoglaló

Hallod-e, kedves Olvasó, a harangok zúgását? Noha évtizedek távolából, a közép-európai föld erőszakkal eltömött repedéseiből tör is elő a sirató harangszó, ma is tisztán, érthetően szól, és mély fájdalommal hömpölyög végig a meggyötört tájon, élő visszhangként járva át a hűséges szíveket. Azt kérded, kiért-miért szól a harang, kiért-miért e szívszorító rekviem? Mindazokért, akik meghallják, akik a magukénak érzik, akik tudják, hogy akkor (1918-ban? 1938-ban? 1945-ben? 1956-ban?) és ott elvesztettek valamit… Meglehet, mindannyiunkért szól, hisz egy ország, egy nemzet szívéből-lelkéből kiszakadt darab(ka) is mindig közös veszteség.
Peéryt, a megindítóan szép Requiem szerzőjét – miként nagy emigráns társait – a „hazai” hivatalos irodalomkritika a legméltatlanabbul mellőzte, agyonhallgatta. (…)

Lap éle kissé foltos