"Érthető, ha kifullad a szív,
már mérgezett, mire megérkezett.
Ne haragudj, ha máshoz beszélek,
amikor egyedül vagyok."
Gyászmunka új szerelemben: ez a verscím akár mottóként is állhatna Peer Krisztián új verseskötetének élén. Pedig egy huszonévesen írt versből lett lopva. Mit tudta akkor? Most is másra készült. ("Nemcsak visszatértem a kályhához, de meg is raktam, nem dolgozni úgy két évig most újra szabad.") A továbbélés bűntudattal terhelt kényszerének poétikai hozadéka: dalszerűség, groteszk, szarkasztikus szólamok, nonszensz ál-gyerekversek. Egyet hátralépett, így talált egérutat.
Mindannyian úton vagyunk - olyan úton, amelynek csak két biztos állomása van: a kezdete és a vége. Kié hosszabb, kié rövidebb; kié simább, kié rögösebb. Bejárhatjuk így is, úgy is: tétován botorkál...