Szaturnuszi költemények

Összefoglaló

Pályafutásom során költői céljaim meglehetősen bizarr életem eseményeivel összefüggésben nagyban változtak; jó vagy rossz irányban, de úgy hiszem, inkább jó irányban. Filozófiai és művészeti nézeteim bizonyára módosultak, inkább hangsúlyt adva a konkrét jelentésnek, amely akár elvezethet az álmodozás világába is. []
De minél gyakrabban olvassák a műveimet, annál inkább észre fogják venni, hogy van valamiféle egység az első írásaim és az érett kori műveim között; például nem a Szomorú tájképek ciklus volt-e az a tojás, amelyből olyan dalok egész madárraja kelt ki, határozott, ugyanakkor nehezen megfogható egységet képezve, amelynek időrendben én vagyok az első madarásza?
Paul Verlaine

Térey János fordításában a Szaturnuszi költemények önálló nyelvet kap. Veheti az olvasó e könyvet egy VerlaineTérey közös kötetnek, ahol a két szerző versei nem egymás után, hanem egymás fölött, egymásban találhatók. Ugyanúgy olvasható e sorokban Paul Verlaine, mint Térey János, hiszen Térey a maga nyelvezetére, a maga stílusára és ritmusára alakította az eredeti szövegeket, miközben hűen, de nem szolgaian őrzi az eredeti strófák rímképletét és szerkezetét. Ugyancsak pozitívum, hogy gyakran találkozhatunk modern szavakkal a régiesebb megoldások között. A ma már ódon színezetű eredeti megfogalmazásokat gyakran váltják fel karcosabb, erélyesebb szókapcsolatok.
Jeney Zoltán

Egy év híján másfél évszázaddal ezelőtt, 1866-ban jelent meg az akkor huszonéves Paul Verlaine első verseskötete, amelynek legszebb, legjellegzetesebb költeményeit a magyar olvasók leginkább Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső fordításaiból ismerik. Bizonyos verseket például az emblematikus Őszi dalt többen is lefordítottak, a teljes kötet magyarítására azonban jó ideig senki nem vállalkozott. Végül Térey Jánosnak köszönhetően vált hozzáférhetővé a hazai közönség számára a Szaturnuszi költemények teljes anyaga (1994), és most, húsz év elteltével, új, javított kiadásban kiérleltebb formában és talán még modernebb, még merészebb nyelvezettel lát napvilágot ez az itthon oly sokáig csak töredékesen ismert Verlaine-mű.