Bikák Mezeje

Összefoglaló

„Néma csend ülte meg a tájat, az elmúlás döbbenete mindenki szívét jeges markába préselte… Nem sokáig. Újabb név hagyott el egy bősz ajkat, lándzsák törtek, pajzsok zúzattak, hogy újsfent arathasson a halál. Bár itt is, ott is síkraszálltak, végül nem maradt más, csupán a sebesültek nyögdécselése. A lobogók acsarkodva csattogtak, amit nyugtalan szabálytalansággal festett alá a türelmetlen lovak prüszkölése. Minden izom megfeszült, végzetet szóró ideg gyanánt. Égő tekintetek meredtek lelkük legmélyebb bugyraiba, hogy onnét sasfiókként a magasba röppenve istenekhez fohászkodjanak. Mindkét oldalról Ódin felé szálltak a viking fogadalmak, amit ezernyi lándzsa levélformájú, széles hegyére ültettek. Előbb valahonnan a Sigurdr vezényelte középből lendítettek át egy ívesen szálló hajítófegyvert Brian “Boru” csapatai felett, hogy lélegzetvételnyi késéssel onnan feleljen rá egy másik, a Vadrefjord-iak legjobbikától. A forgatókönyv mindig ugyanaz volt, imígyen pajzsok zörrentek, amidőn mögéjük buktak a számítóbbak. Megszámlálhatatlan csillogó hegy és 2-3 méternyi nyél formálta irdatlan zuhany zúdult alá. Pajzsok reccsentek, akár korhadt faág az óvatlan talp alatt, és a velőtrázó sikolyok meghazudtolták még a legvadabb rémálmokat is.”