A salzburgi historiográfia kezdetei

Összefoglaló

Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 23.

A késő ókorban keletkezett művek közül utolsóként Eugippius 511-ben megírt Vita Sancti Severinijc említi Salzburg városát, azonban az ezt követő több mint két évszázadon át nem keletkezett - illetve nem maradt fenn - olyan írott forrás, amely adalékot szolgáltathatna e tele­pülés története és az ottani keresztény közösség sorsának alakulását illetően. Kötetünk a Libellus Virgilii, az Aethicus Ister nevével fémjel­zett Cosmographia, a Gesta Sancti Hrodberti confessoris, a Liber confraternitatum, a Notitia Arnonis, a Breves Notitiae, az ún. Carmina Salisburgenia és a Conversio Bagoariorum et Carantanorum, vagyis VIII. és IX. század hét, illetve hat - mivel hagyományozódását tekint­ve a Libellus Virgilii a Breves Notitiae részeként maradt fenn - legfon­tosabb salzburgi forrása köré csoportosul, a felsorolt művek kronoló­giáját követve. „Alle mittelalterliche Forschung ist Philologie" - írja Hermann Heimpel Heinz Quirin kézikönyvéhez fűzött előszavában, s ezen alap­elvet, valamint a forrástisztelet kritériumát igyekeztünk munkánk so­rán mindvégig szem előtt tartani. A monográfia további filológiai as­pektusaként emelhető ki, hogy a kiindulópontként megjelölt források mindegyikénél (valamint a Virgil püspök szerzősége kapcsán bővebben tárgyalt aethicus isteri Cosmographianál) megkíséreltük an­nak szerkezetét, nyelvi és stiláris sajátosságait, a bennük található re­miniszcenciákat feltárni. A filológiai megközelítés mellett azonban a köz-, egyház-, művelődés- és jogtörténeti szempontok is nagy súllyal estek latba, hiszen maguk a salzburgi történeti források sem lettek vol­na interpretálhatók a politikai folyamatok behatóbb elemzése, az ezek kapcsán felmerülő kérdések lehetőség szerinti megválaszolása és az ezen válaszokból az elemzett textusokra vonatkozó következmények levonása nélkül. Bizonyos alfejezetek kérdésfelvetéseinél kitekintést kellett tennünk azon szak-, illetve - vizsgálódásunk szempontjából - segédtudomá­nyok eredményeire, amelyeknek forrásanyagát és szakirodalmát meg sem kísérelhettük volna alaposabban feldolgozni; így például a salz­burgi sókitermelés a régészet, a bulgáriai misszió és Metód működése a szlavisztika, a VIII. századi társadalomkép pedig a germanisztika ku­tatási eredményeit hívhatta segítségül. Ezen kitérőket a teljesség igé­nye nélkül tettük, általában elfogadva és munkánkba beépítve az adott szaktudomány vonatkozó kérdésre adott, a communis opinio doctorum által jóváhagyott választ. Munkánk tárgyát illetően joggal merülhet fel azon kérdés is, hogy vajon miért éppen a salzburgi forrásokat vettünk górcső alá. Egyrészt a salzburgi historiográfia -se fogalmat itt kiterjesztően értelmezvén ide soroljuk a történeti forrásértékkel bíró és önmagukban is történeti tényanyagot elbeszélő hagiográfiát, a birtokjegyzékeket és carmeneket -kiemelkedően gazdag a korabeli bajorországi forrásanyaghoz képest, hiszen keletkeztek ugyan hagiografikus művek, birtokjegyzékek és le­velek Freisingban, Regensburgban és Passauban is, ám egyedül Salz­burg büszkélkedhet a Conversio Bagoariorum et Carantanommma, e sajátos, Salzburgra oly jellemzőgenus mixtummal. Másrészt az Agilol- fing-dinasztia utolsó hercege, III. Tasziló Nagy Károly általi trónfosz­tása és az önálló Bajor Hercegség felszámolása után Regensburg meg­szűnt hercegi székhely lenni, s a 798-ban érsekséggé emelkedett Salz­burgi Püspökség a VIII. század végére vitathatatlan primátusra tett szert a többi bajor egyházi központ felett, vagyis immáron de iure is Bajorország hatalmi centrumává lett - e források kiemelt elemzését te­hát már keletkezési helyük történeti-politikai fontossága is indokolja. Harmadrészt pedig a IX. század végi salzburgi források egyedülálló jelentőségű információkkal gazdagítanak bennünket a Kárpát-meden­ce - az avarok - történetét illetően. „A salzburgi historiográfia kezdetei" cím talán némi magyarázat­ra szorul. A vizsgálat tárgyául szolgáló források legtöbbje nem elsőd­legesen historiografikus céllal íródott: birtokviták jegyzőkönyvszerű lejegyzése, paródiába hajló, álnéven írott kozmográfia, legenda, a ke­reszténységet imaközösségben összefoglaló névjegyzék, birtok- és mlománykatalógus, sírfeliratnak, kísérőlevélnek, talán stílusgyakorlat- nak szánt vers, az egyházmegye (vélt vagy valós) joghatóságát megvé­dő per vádirata vagy legitimációs anyaga. Mindegyikben jelen van a lnsioriografikus elem, ám céljuk sokszor az elmúltak rögzítése mellett (vagy inkább által) gyakorlati, legitimációs, pragmatikus: a szerény locusból Bajorország szellemi, világi és egyházi középpontjává lett Salzburg helyének, szerepének, jelentőségének meghatározása, rögzí­tése a számunkra történelemmé szelídült politika árjában. Az e munkában elemzett források egy részét tavaly „Források Salzburg kora középkori történetéből" című kötetünkben már közread­tuk, a további források (így például az ún.Carmina Salisburgensia és a Lex Baiuvariorum) publikálása a küszöbön áll. E monográfia néhány része jelentős átfedést mutat a forráskötet fordításaihoz fűzött bevezető tanulmánnyal, ám számos ponton szükségesnek éreztük finomítani, és részletesebben kifejteni, valamint az újabb szakirodalom feldolgozásá­val árnyalni az ott leírtakat, így tehát monográfiánk vonatkozó fejeze­tei nem a korábban napvilágot látott tanulmányok mechanikus megis­métlései. A könyvet az idézett és említett források felhasznált szöveg­kiadásainak, a szakirodalmi rövidítéseknek és a rövidítve idézett szak­irodalom bibliográfiai adatainak jegyzéke zárja. Az e monográfia alapját képező munka 2006 júniusában a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, annak Medievisztikai Doktori Alprogramjának keretében került PhD-disszertációként megvé­désre. Ehelyütt szeretnék köszönetet mondani mindazon támogatásért, ösztönzésért és segítségért, amelyet e munka elkészítéséhez kaptam. Há­la illeti mesteremet, a néhai Szádeczky-Kardoss Samu professzort, aki megrendült egészségi állapota ellenére utolsó szakdolgozójául és tanítványául fogadott, s szakdolgozatként a Conversio Bagoariorum et Carantanorum magyarázatokkal és rövid bevezetéssel ellátott fordí­tását bízta rám, majd utóbb egészen 2004 októberében bekövetkezett haláláig számos, hosszabb-rövidebb beszélgetés során biztatott, és se­gített a salzburgi források feldolgozására. Köszönet illeti tanáromat, a néhai Kristó Gyula akadémikus professzort, hiszen az általa vezetett medievisztikai PhD-képzés hallgatójaként többször fordulhattam hoz­zá a kutatási munkálatok során felmerülő módszertani és tartalmi kérdésekkel. Hálával tartozom dolgozatom opponenseinek. Kulcsár Péter és H. Tóth Imre professzoroknak, akiknek észrevételeit számos ponton beépítettem jelen monográfiába. Köszönet illeti végül Makk Ferenc professzort, aki mind a PhD-képzés ideje alatt, mind azt követően, Kristó Gyula és Szádeczky-Kardoss Samu professzorok halála után e monográfia befejezésében és végső formába öntésében számos ponton tanáccsal és ösztönzéssel volt segítségemre, s azt mint sorozatszer­kesztő a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár kötetei közé felvette.