Egy mormota nyara
Kalligram Könyvkiadó, 2016
Összefoglaló
Az izgat, hogyan lehet a főtémával kapcsolatos, úgynevezett valóságos élményeket fikció alapjává tenni, eltávolodni a közvetlen életrajztól úgy, hogy a szöveg mégis megőrizze a személyes tapasztalat naplószerű közelségét. Úgy beszélni számomra fontos, amúgy az up to date politikai-társadalomelméleti diskurzusban is tárgyalt emberi konfliktusokról, hogy a beszéd mégis mindenestül érzéki maradjon, egy ember érdekes történetévé váljon. (Németh Gábor)
Bővebben a Könyves Magazinban
„(m)ire anyáddal megtaláltuk a házat, ahová aztán születtél, vagy százat megnéztünk már, és mindről az első pillanatban tudtuk, hogy reménytelen, itt viszont, már ahogy az öreg haidekker-kapu mögött a kerti úton föltűnt a két toprongyos puli, boldog remegés fogott el, és később, amikor az első tíz méter után, a két, útra hajló aranyesőbokor ágai között visszanéztem anyádra, a szemében láttam, ugyanazt gondolja, amit én, megtaláltuk, amit kerestünk, pedig akkor még a házat nem is láttuk, mert eltakarták a bukszusok meg a százéves fenyők” – írta Németh Gábor az Egy mormota nyarában (Kalligram, 2016) a csobánkai házról, melynek kertjében még mindig állnak az időközben százhúszévessé öregedett fenyők, de a pulik helyén egy zsemleszín keverék szaladgál. A ház mögötti dombról rálátni az Oszoly-sziklájára, a dolgozószobában pedig fényképek, emlékek révén több generációra az Ó utcában napozó édesanyától a szakács nagyapáig, akit “vegyes ízelítő” kategóriában díjaztak egy 1938-as gasztronómiai versenyen. A szoba minden négyzetmétere sűrű intertextualitás: a Zsidó vagy?-ra (Kalligram, 2004) reflektál és megidézi Ottlik szellemét.
Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak rólu...
