A pártállami időkben a határszéli szeszgyárból egy mini maffia igen furfangos módszerekkel szorgalmasan lopja a tiszta szeszt. A kor jellegzetes alakjai az ügyeskedők: az alkoholista főelvtárs gyárigazgató, a főkönyvelő, aki maga irányítja a helyi szeszmaffiát, szép és kikapós gimnáziumi tanárnő felesége, a szállító sofőrök és mások. Ám a pitiáner társaságra rászáll egy, a gyilkosságoktól sem visszariadó igazi maffiafőnök. Attól kezdve ő fölözi le a hasznot...
A történet a 2020-as években kezdődik, amikor az évtizedek óta elhagyatott, romos gyárépület iránt érdeklődő fiatal pár ipartörténeti múzeumot szeretne ott berendezni. Keresnek egy izgalmas sztorit, amivel majd a turistákat odacsábíthatják. Nem is sejtik, hogy hamarosan maguk is szenvedő hősei lesznek egy igazi, vérre menő küzdelemnek.
Felbukkan negyvennégy év után egy titokzatos szereplő, akit a három nemzedéken is átnyúló vérbosszú éltet. Ha nem sikerült megbüntetni azt, aki egykor oly nagy és véres veszteséget okozott neki, hát bűnhődjön az unokája!
Igazi magyar krimi ez, amelyben a mindannyiunk által ismert világban történnek a szokatlan dolgok: folyóból kifogott fejbe lőtt halott, elrejtett kincs, ügyes nyomozók, fineszes zsarolás, cserbenhagyásos halálos gázolás, és vérfagyasztó jelenetek a kihalt és sötét romok között.
A kis bűn is bármikor naggyá és végzetessé lehet, ám sokszor akad Valaki, aki nem felejt és egyszer benyújtja a számlát - akkor aztán Üt az órád!
Szülei tragikus halála után a tizennégy éves Richardot rokonaihoz küldik az eldugott kisvárosba, Ballantyne-ba. Az újonnan érkezett fiú hamar ijesztő hírnévre tesz szert, ugyanis mindenki azt gyaní...
Online ár:
3 383 Ft
Eredeti ár: 3 980 Ft
Online ár:
4 233 Ft
Eredeti ár: 4 980 Ft
5
az 5-ből
1 értékelés alapján
Nemere István 1944-ben született, 1972-ben, Gagarinról írt, annak űrutazását megkérdőjelező, de (nem meglepő módon) kiadásra nem került könyve után 1974-től jelennek meg rendszeresen alkotásai, ez a 772-ik, ami átlagban 15-nél több művet jelent évente. Megrögzött olvasói (s ezek közé sorolom magam) különböző álnéven írt műveit is azonosítani tudják jellegzetes – általam kedvelt – stílusa miatt. Ez a könyv is igazi „Nemere” – kicsit talán lassabban indul, mint más, „in medias res” vágó történetei, és talán a rutinos krimiolvasók a motívumot (ha nem is az elkövetőt) az utolsó negyedben (na, jó, inkább ötödben) már sejteni vélik. Ami persze nem von le semmit a könyv értékéből, jól megírt, izgalmas, fordulatos történet, a hetvenes és kétezres évek közötti ügyes váltásokkal. Sok könyve között a „kár lenne kihagyni” csoportba tartozik