Káprázat - A test

Összefoglaló

Mert az Istenség ez a roppant agyvelő, amely millió nyúlványával súlyos medúzaként mélytengeri, kék fénycsóvától derengő sötétségben lebeg.

Mircea Cartarescu Káprázat című próza-trilógiájában mikroszkopikus részeire bontja a csodát. Az egyedi testtel megtapasztalt létben, a saját belső idegpályáin, zsigereiben, gondolkozásában és nemiségében megtett anatómiai és költői utazás során tár-ja fel a tapasztalt valóság eseményeit és a képzelet működését. Az ember életének külső keretei nem tágíthatók a végtelenségig, de minden élménye, tapasztalata, álma, vágya és olvasmánya, emlékezetében öntudatlanul őrzött múltja beépül személyisége évgyűrűibe, az én sejtjeibe, és önmaga teljes átélése a minden, a végtelen univerzum, a kozmikus egész érzékelésének örömével ajándékozza meg. Ilyenkor, akárcsak az orgazmusban, átélheti a teremtés misztériumát. A metafizikai élmény nem fokozatosan jön létre, hanem az időtlen pillanat hirtelen fellobbanó káprázatos fényében, a kiterjedés nélküli anyagtalanságban, a lét-nemlét senkiföldjén. Cartarescu mágikus realizmusának kötőszövete a tömbház hármas ablakának triptichonjában a Stefan cel Mare út mögött állandóan lüktető és konkrét Bukarest, sugárútjaival, csörömpölő villamosaival, leanderes külvárosaival, piaci kofáival, zsivajával, reménytelen lakótelepeivel, felhőket tükröző vizeivel, múltjával, különös szobraival, szokásaival, életvidám lakóival, groteszk díszfelvonulásaival, hancúrozó gyerekcsapataival, legendáival, mítoszaival, szocialista vívmányaival és hétköznapi történeteivel. Mint a selyemhernyó, a saját teste nedvéből szövi maga köré gyöngyházfényű gubóját, amelyből bármikor kikelhet a képzelet lepkéje.

Koszta Gabriella (1948, Gyulakuta) a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végezte színészi tanulmányait 19661970 között, majd 1977-ben Magyarországra költözött, és több társulatban játszott. A Jelenkor Kiadó indulása, 1993 óta egészen 2011-ig a ki-adó munkatársa volt. Számos fordítása jelent meg vezető magyar kiadóknál, többek között Mircea Cartarescu, Norman Manea, Dan Lungu, Florina Ilis és Gabriela Adamesteanu regényeit ültette át magyar nyelvre

Mircea Cartarescu (1956, Bukarest) román író Káprázat-trilógiájával (A bal szárny, 1996; A test, 2002; A jobb szárny, 2007) nemzedéke legnagyobb hatású prózaírójává vált hazájában. Regényeiben az írás és az olvasás, a véges és a végtelen, a semmi és a minden, az élet és a halál, a gondolkodás és a szexualitás, a test és a lélek, a menny és a pokol, a fény és a sötét, a lent és a fent, a kívül és a belül, a látszat és a valóság, a múlt és a jelen, a szent és a profán, a racionális és az irracionális mint a kínai jang-jin fogalom-pár: egymás komplementerei. Művei megjelentek angol, spanyol, francia, norvég, svéd, bolgár, lengyel és német fordításban. 2015-ben elnyerte a Lipcsei Könyvvásár nagydíját.