Jókai élete és kora (Mikszáth-sorozat 37.)

Összefoglaló

Részlet a könyvből:

"Annyira jó és engedelmes fiú volt, hogy az anyja kedvéért, ki folyton sopánkodott, hogy nincs benne elég életrevalóság, pajkosság, még azt is megtette, hogy az iskolai verekedésekben részt vett s egyszer állítólag ő is ütött egyet-kettőt egy vén zsidó diákon, akit az egész klasszis püfölt. Ö maga beszélte ezt, de aligha történt meg, vagy ha történt is, inkább csak a diákok szokásos politikája volt, mely mindenkit kötelezett részt venni az attentátumban, nehogy árulója legyen a többinek. Ha hát ütött Móric a diákon, csak a tisztesség okáért történt.
A verekedések, birkózások, duhajkodások napirenden voltak az iskolában. Még ma is mutogatják az ős iskola vasajtaján alul a behorpadást, illetve betoldást a komáromiak, megjegyezvén, hogy ezt a reparációt az a kázus tette szükségessé, amit Jókai a Peregrinusban írt le; a megénekelt „Szusz" rettentő erejének nyoma ez