Beszterce ostroma

Összefoglaló

A kitűnő regény egyfajta Don Quijote-történet. Cselekménye a 19. század vége táján játszódik. A főhős az egykori Észak-magyarország területén él, előbb csak hóbortos, később mindinkább elboruló elméjű főnemes egy darab középkort varázsol maga köré: nedeci várában udvart (élősködő léhűtőkkel) és magánhadsereget (Rákóczi-korabeli vitézeknek öltöztetett parasztokkal) tart fenn, és várúrnőt is szerez (egy cirkuszigazgatótól megvásárolja Esztella műlovarnőt), akit – amikor megszöktetik – visszakövetel Beszterce városától, ám az elrabolt Esztella helyett a kegyelemkenyéren tengődő világszép Apollkát kínálják fel. Pongrácz gróf elfogadja a cserét. A lány apjaként szereti a félnótás grófot, a gróf lányává adoptálja. Az így kialakult család boldogságát azonban feldúlja Apolka ügyvéddé cseperedett egykori játszópajtásának és titkolt szerelmének a feltűnése. Amikor Tarnóczy ügyvéd úr arra vetemedik, hogy megkérje Apolka kezét, Pongrácz gróf a vár börtönébe záratja és – élve ősi pallosjogával – le akarja nyakaztatni. Az ügyvédet a megyei uraknak sikerül kimenteni és a főrendi ház mentelmi bizottsága elhatározza az elmebeteg gróf kiadását. Ennél is súlyosabban sújtja azonban, hogy ellenségei Apollkát vissza akarják cserélni az időközben lezüllött és megöregedett Esztellára. A „hadiregula” a csere megtagadását nem teszi lehetővé, sőt Apolka is szeretné követni szerelmét. A gróf összeomlik: egy utolsó nagy mulatozás után befekszik a külön erre a célra készített óriás koporsóba (megölt kedvenc lova mellé) és kileheli a lelkét.

A letöltéssel kapcsolatos kérdésekre itt találhat választ.