Ahhoz, hogy a közgazdaságtan mint önálló tudományág létrejöhessen, a gazdasági tevékenységnek ki kellett lépnie a naturálgazdálkodás keretei közül, amely a kapitalizmus előtti társadalmi-gazdasági rendszereket jellemezte. Naturálgazdálkodás körülményei között minden gazdaság önálló egység, amely saját maga állítja elő a szükséges javak legnagyobb részét. A munkamegosztás, a piaci kapcsolatok fejletlenek, az áru- és pénzviszonyok csak szórványosak, a figyelem elsősorban az egyes gazdaságokon belül végbemenő folyamatokra irányul. A prekapitalista idők gazdasági tárgyú műveinek jelentős része csupán a háztartással szoros egységben levő termelő gazdaság vezetésére ad útmutatást. A naturálgazdálkodás keretein túlmutató egyes gazdasági jelenségek magyarázatával, az áru és pénz vizsgálatával jórészt erkölcsi, politikai, jogi problémákhoz kapcsolódva persze már a tőkés társadalom létrejötte előtt is találkozhatunk. Hiányzik azonban még a gazdasági élet egészét felölelő vizsgálódás. Fejlett munkamegosztás és árutermelés viszonyai között viszont az egyes termelőegységek bizonyos jószágfajták termelésére specializálják magukat. Termékeik eladása, a szükséges javak beszerzése, gazdasági helyzetük, felvirágzásuk, hanyatlásuk a társadalom gazdasági helyzetének, a piaci viszonyok alakulásának válik függvényévé. A munkamegosztás, az árutermelés ezer szállal fűzi össze a korábban önellátó gazdaságokat. D. Ricardo szemléletesen írja le, hány ember munkája kapcsolódik az egyén által fogyasztott javak bármelyikéhez.