A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című regény először 2008-ban jelent meg Amerikában, számos nyelvre lefordították, a magyar olvasókhoz 2010-ben jutott el. A zajos siker után időről időre hírek kaptak szárnyra a történet megfilmesítéséről, és végül a filmet idén áprilisban mutatták be a Dowton Abbey című sorozatból ismert Lily James főszereplésével. A magyarországi premier augusztus 10-én lesz a Netflix műsorán.
1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.
Mary Ann Shaffer, aki 2008 februárjában hunyt el, szerkesztőként, könyvtárosként és könyvesbolti eladóként dolgozott. A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság volt az első regénye. Unokahúga, Annie Barrows, aki már nagybeteg nagynénje kéziratán az utolsó simításokat elvégezte, Észak-Kaliforniában él, és gyermekkönyveket ír.
Bár már az augusztusból is csak pár hét van hátra, a nyári tematikus könyvesblokk-sorozatunk egyelőre még nem ér véget. A krimis, focis, romantikus, self-help, utazós és fantasy könyvek után most olyan izgalmas regényeket gyűjtöttünk össze, amikben fontos szerepet kap a történelem és a szerelem. Van köztük második világháborús sztori, igaz történet, francia história, és keleti mese is.
Gabriel García Márquez sosem publikált kisregénye a világpremierrel egy időben jelenik meg magyarul Scholz László fordításában. Az öt rövid történet egy Ana Magdalena nevű asszonyról szól, aki mind...
Online ár:
3 825 Ft
Eredeti ár: 4 499 Ft
4.6
az 5-ből
8 értékelés alapján
Holdvilágos téli éjszakán az ember összekuporodik a kandalló tüze mellett egy kényelmes karosszékben, magára terít egy pihe-puha takarót és kezében egy bögre teával vagy forrócsokival csak álmodozik. Valami ehhez hasonló érzés volt a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot olvasni. (Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2018/08/23/konyvajanlo-mary-ann-shaffer-annie-barrows-krumplihejpite-irodalmi-tarsasag/)
VS
Könnyed történet – könnyen felejthető történet. Untam. Nagyon. Azt hiszem ez a bizonyos „levélregény” stílus sem tetszik, alig bírtam követni éppen ki, kinek ír, hol tartunk időben, állandóan vissza kellett lapozgatnom, hogy mit is olvasok. Továbbá 100%-osan kiszámítható, és ami azt hiszem igazán zavart, hogy semmi izgalom nem volt benne. Hiányzott a szenvedély. Nehezemre esett olvasni mert semmilyen izgalmat nem sikerült felfedeznem a könyvben. Örülök, hogy végeztem vele, mert nagyon nehezen és lassan ment.