Embervadászat a Dunán (Rekviem három sportolóért)

Összefoglaló

Ismertető: Az a négy magyar sportember, akikről ez a könyv szól, 1956 augusztusának derekán a Dunát szerette volna - csupán fél szélességben - átúszni, hogy Csehszlovákiából az akkor szabad világot jelentő Ausztriába jusson. - … a hajó a fordulóban volt, amikor még egyszer, utoljára egymásra néztünk. Amikor újra egyenesbe került, a csehszlovák parttól legtávolabb volt, az osztrákéhoz pedig legközelebb – úgy éreztem, mintha az indítóbíró startjelére várnék – Nabonga megadta a jelet: – Uhraim! – hallottam még, és puff… Életem alighanem leghosszabbra sikerült, úszóversenyeken tetemes előnyt jelentő rajtfejesével vágódtam a Dunába… … ötven-hatvan métert úszhattam a víz alatt, de a nadrágomtól még nem sikerült megszabadulnom. Nem ez töltött el nagyobb rémülettel, hanem az, hogy hallottam, odafent… lőnek! Papapapapa… papa… papapa… papa… papapa… Tudtam, hogy baj van… … mielőtt úszni kezdhettem volna az életet jelentő osztrák part felé, hirtelen úgy éreztem, mintha valami dunai szörny leszakítaná mindkét lábam. Pedig „csak” az őrnaszád propellerje „harapott” a nadrágomba…

TARTALOM:
A cápák veszélytelenebbek (Bevezető helyett) 5
Ha mégis lőnek... (Az első hangoslevél) 7
A tanítványom fáklyaként égett (A második hangoslevél) 31
A Hivatal is tévedhet 43
Mennyi az a negyedmillió? 53
A szemtanú hitelességével 55
Hogyan tovább? 59
A két nővér 61
Imi bácsi, az "aranykovács" 65
"Kopasz" a válogatottból 69
Rádiófelhívásra 73
Joó Sándor unokahúgánál 74
Osztálytársak voltak 84
Ügyintézésből jeles 87
Az édesanya és a testvér 93
Ki volt az a jó bringás? 104
A legjobb barát 106
Látogatás az özvegynél 111
Butykó megvilágítja 117
A történet vége 122