A széphistóriák azokról az avasi emberekről szólnak, akik – saját és családjuk megélhetése érdekében – napról napra a hátukra veszik a kast, benne a színes üveggyöngyökkel, a zöld-piros-kék bicskákkal, a porcelántányérokkal, a piros cukorral, a varrótűkkel: mindazokkal a tárgyakkal, amik egy szegény, fütyülő zsidó csereportékái közé tartoznak. Egész héten cipelték hegyen föl, völgyön le, házról házra a hátikast, hogy rongyot vagy ruhadarabot, málét vagy gubadarabokat kapjanak portékáikért.
Széles e hazában hatalmas tömegek tudták, mit jelent a neve: hogy jelent nemzeti önbecsülést, kiapadhatatlan nemzetféltést, szolidaritást minden emberi szenvedéssel, hogy jelenti a magyarság sorské...