Az emberi sors abszurditása előtti metafizikai szorongás közvetlenül az egzisztencialista filozófiából öröklődik át a francia abszurd drámába, ám míg Sartre és Camus az emberi sors irracionalitása előtti kétségbeesésüket logikus okfejtéssel mutatják be, addig Beckett, Adamov vagy Ionesco magának a nyelvnek a széthullását ábrázolják. Ezzel szemben a közép- és kelet-európai országok színháza, amit ugyancsak abszurdnak neveznek, ahelyett, hogy a léttel szembeni abszurd filozófiát tűzné zászlajára, ahelyett, hogy a teljes kilátástalansággal küzdő, a semmibe zuhanó embert ábrázolná, mélyen a történelemben gyökerezik, és az egyént a társadalommal szemben mutatja be, sokszor allegorikus formában. Igaz, hogy Beckett, Ionesco valamint Örkény műveiben az abszurd és groteszk elemek keverednek, a nyugat-európai abszurd és a kelet-európai groteszk két, önmagában meghatározható, külön műfajként kezelendő. Ezt a különbséget mutatja be a könyv. Az első rész az abszurd és a groteszk fogalmát tisztázza, majd a dráma alkotó elemeinek - cselekmény, tér, idő, hős, a kommunikáció formái - változatait vizsgálja Örkénynél és az abszurd drámában, rámutatva az előzményekre és a világirodalmi összefüggésekre is. A második rész Örkénytől öt, Beckettől és Ionescotól három-három drámát elemez, mindegyik esetben egy-egy sajátságos szempontot helyezve a középpontba.
"A regény nem a valóságot vizsgálja, hanem a létet. A lét pedig nem az, ami megtörtént, a lét az emberi lehetőségek birodalma, mindaz, amivé az ember válhat, amire képes. A regényírók, amikor új és...
Online ár:
3 655 Ft
Eredeti ár: 4 299 Ft
Online ár:
4 250 Ft
Eredeti ár: 5 000 Ft
Online ár:
759 Ft
Eredeti ár: 798 Ft
Online ár:
2 250 Ft
Eredeti ár: 2 500 Ft