Nyitott kapu (Vendégkönyvek faggatása) - Saját képpel

Összefoglaló

Ismertető: Riportok, ​emlékiratok, színes jegyzetek sokasága foglalkozott eddig is a magánmúzeummá fejlődött balatonfüredi Lipták-ház történetével, tárgyaival és emlékeivel. Azzal a sajátos légkörrel, amely a házat a Balaton-mellék „irodalmi szalonjává” varázsolta. Szalonná, de nagymellényes, magas gallérú, kopár szellemek nélkül.
Csaknem három évtized néma, mégis sokatmondó tanúi, a vendégkönyvek árulkodnak arról a nem mindennapi elevenségről, vendégjárásról, mely a nyitott kapun a házba áramlott. Mert itt szinte mindenki megfordult, akinek valami köze volt a Balaton-vidékhez, s ezen belül a szellem, a művészetek világához. Írók és művészek legjobbjai festettek, rajzoltak, írtak és költöttek, komolykodtak és tréfálkoztak a vendégkönyvek lapjain. Illyés Gyulától Amerigo Totig, Szabó Lőrinctől Vass Elemérig – hogy csak néhány nevet említsünk.
E könyvben maga a ház gazdája faggatja e színes múlt néma tanúit. Fényképek és bejegyzések nyomán vándorol az emlékezet, hogy felidézze a hozzájuk fűződő embereket, eseményeket, hogy majdani irodalom- és műtörténészek forrásmunka gyanánt forgathassák a művészet mai kedélyvilágáról szóló vallomásokat.- További ismertető: "Belelapozás".

------------------------------------------ A Kádár-kor alatt egy balatonfüredi villában néhány magyar író, költő, művész az európai kultúra légkörét élvezte. A helyszín Lipták Gábor író, kultúrtörténész feleségének családi örökségéből származó nyaraló és kertje, a Lipták-villa volt. Ma a magyar irodalom ugyanebből a házból indul a világ tájai felé: 1998 óta itt működik a Magyar Fordítóház. A házat, amelyben Örkény befejezte a Tóték kéziratát, ahol Szabó Lőrinc Huszonhatodik év című versciklusa végleges formát öltött, ahol Salvatore Quasimodo és Latinovits Zoltán, Illyés Gyula, Németh László és Robert Graves, Tamási Áron és Amerigo Tot is szívesen látott vendég volt, a házaspár – még életében – berendezésével együtt a Művészeti Alapra hagyta azzal a feltétellel, hogy kizárólag irodalmi célra használható. A nyolcvanas évektől üresen állt és pusztult, majd 1998-ban, nyugat-európai mintákat követve, itt nyílt meg a régió első fordítóháza.