Hadd mondjam el

„MEGRÁZÓ ez az első szó ami eszembe jut. Aztán az, hogy ez biztos hogy nem történhet meg hiszen vannak akik vigyáznak ránk, de mégis. Megtörtént. Megtörtént mert látom magam körül a megtört, magányos gimnazistákat, azokat akik csak bátorításra, elfogadásra vágynak. Ismerem a hierarchia rendszert melybe ha egyszer beskatulyáznak nincs menekvés EZ A KÖZÉPISKOLA. Közönyre nevel minket, és arra hogy hogyan fojtsuk magunkba az érzéseinket. Én már kiléptem, máshogy látom a világot. Minden egyes nap küzdelem azért hogy elviselhetőbbé tegyem magam, barátaim, társaim számára. Bízom abban, hogy nem egyedül vagyok, hogy más is odamegy, beszélget, vagy csak együtt ebédel "a különccel", "a furával", "a duci lánnyal", "azzal aki nem beszél", netán azzal akinek vágásokkal van tele a karja. Ők is emberek csak még soha senki nem adott nekik esélyt! Legyél te az első aki esélyt ad nekik! Én is köztük voltam de kaptam egy esélyt... egy esélyt melyet megragadtam és ÉLEK vele.” Polihisztorok - Mezőcsát