Waldemar beszélt a betegségeiről és a tünetekről. A ritka és iszonyatos szenvedések két lábon járó tankönyve volt, számtalan olyan rendellenességgel küzdött, amelyek bármelyike helyett én inkább a halált választottam volna. Mindez eszembe juttatott egy dokumentumfilmet, melyet egyik éjszakai tévénézős szeánszom alatt láttam. Egy nőről szólt, akibe hatszor csapott bele a villám. Ugyanazt a méltánytalanságot fedeztem fel nála is.
Kristian Bang Foss 1977-ben született Dániában. Matematikát és fizikát tanult az egyetemen, majd elvégezte a dán Író Akadémiát. 2004-ben látott napvilágot első regénye, a Fiskens vindue (A hal ablaka), mely lelkes fogadtatásra lelt a kritikusok körében. A 2012-ben megjelent harmadik, A halál Audival jár (Dden krer Audi) című regényéért 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Magyarul ez az első könyve.
Asger egy ostoba hiba miatt mindent elveszít, és kénytelen elvállalni a fogyatékkal élő Waldemar gondozását, aki a világ legbetegebb embere. Koppenhága nyugati külvárosának beton gettójában, Stentoftéban töltött mindennapjaik a reménytelenség iskolapéldája. Mígnem délnek veszik az irányt, hogy felkeressék Torbi el Mekkit, a marokkói gyógyítót, Waldemar utolsó reménységét.
Gyerekként képregényeket akart készíteni, az írásban pedig ugyanaz vonzza, mint egykor a rajzolásban: kompromisszum nélkül teremthet világokat. A dán Kristian Bang Foss A halál Audival jár című regényéért 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A könyvben egy súlyosan beteg ember és a gondozója a bürokratikus és biztonságos Dániát maguk mögött hagyva nekivág Európának, hogy egy marokkói csodadoktornál keressenek gyógyírt és vigaszt. Kristian Bang Foss-szal a méltósághoz való jogról, a nyughatatlanságról és a szimbolikus autómárkákról is beszélgettünk.
Az Évszakok sorozat harmadik részében Knausgard egyetlen nap történetét meséli el lányának, az újszülött Annénak. Miközben felesége, Linda a kórházban lábadozik, ő otthon zsonglőrködik a házimunkáv...