Krasznahorkai László költői erejű, kíméletlenül pontos víziói időről időre igazolást nyernek - minél inkább távolodunk megírásuk idejétől, annál ismerősebbnek tűnnek, mígnem hétköznapjainkban megelevenedő realitásként ismerünk rájuk. A regénybeli történet ezúttal is egy olyan végpontról indul, amikor megszokott kérdéseink és válaszaink, a létezésre vonatkozó fogalmi készletünk hirtelen csődöt mond. A megváltatlanság apokaliptikus távlatot kap, de az ítéletet a szereplők mérik magukra. A szerző mélységesen szkeptikus történelemszemlélete elutasít mindenféle hamis messianizmust és önáltató életstratégiát, ugyanakkor fokozott érzékenységet és részvétet érez valamennyi vereséget szenvedő és vereségre ítélt ember iránt. „Mint a legjobbaké, Krasznahorkai László művészete is a valóságba varázsolja vissza olvasóit, a reménytelenség és a mindig egy emberre szabott remény szűk mezsgyéjére, ahol a tét már - nem az irodalom." - írta egyik méltatója.
A letöltéssel kapcsolatos kérdésekre itt találhat választ.
"Szabadságot akartam, és nem tudtam, hogy a szabadság boldogsággal vagy boldogtalansággal jár-e. Az ember mindig a szabadságot választja, nem?" Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliá...
Online ár:
3 299 Ft
5
az 5-ből
2 értékelés alapján
„Krasznahorkai idő van odakint” – állapította meg a fiú, aki ezt a könyvet ajánlotta nekem. És valóban: barátságtalan, hidegen szitáló novemberi köd búsította az utcát. Én pedig belevetettem magam e fekete borítójú könyv a feketénél is sötétebb világába. A szerkezeti, stilisztikai megoldások – melyek koherens részét képezik és alapvető szervezőelemként támasztják alá az elbeszélés világát – azonnal lenyűgözik az olvasót (micsoda csodálatos nyelv is a magyar!), s belerántják ezen alföldi kisváros térben és időben konkrétan nem megnevezett, csikorgóan fagyos életébe. Abba az életbe, mely kizökkent a megszokott kerékvágásból, s erre megannyi baljós előjel is utal, és mely csak a titokzatos cirkusz érkezésével lesz nyilvánvaló mindenki számára. A nyugalmi állapotból való elmozdulás motívuma jelenik meg a regény minden „főszereplőjénél” is: az együgyű Valuska töretlenül hisz a kozmikus rendszer megnyugtató állandóságában és rendjében, mindaddig amíg a földi események ki nem billentik e...