Piroskának nem volt piros sapkácskája.
A ruhatárában valóban található volt számos élénk, közöttük piros színű darab - kötény, blúz, bokazokni, szexis top, testhezálló cicanadrág stb. -, de piros sapka nem.
Sőt mi több, sapkát nem is hordott: szeles időben kendőt, télen fehér nyúlszőr kucsmát viselt.
A Piroska nevet nem "piros sapkácskájáról" kapta, hanem... a keresztanyjától.
Az viszont igaz, hogy gyakran járt az erdőben - nagy kiránduló volt -, és a felmenőit is szerette.
Különösen a nagymamát, aki mindig finom süteményekkel traktálta, ha meglátogatta őt. Amikor aztán nagymamának elromlott a villanytűzhelye, attól kezdve felcserélődtek a szerepek: az unoka vitt süteményt a nagymamájának. Meg egy kis borocskát is, gyakorta.
Egy ilyen alkalommal, miközben kosárral a kezében Piroska a nagymamához ballagott, összetalálkozott a Farkassal...
„De hát… de hát te két hónapig csak fingorásztál és káromkodtál! Ne legyél igazságtalan, mert menstruáltam is, és azt is az emberek orra alá dörgöltem. De hát… de hát ezt én is meg tudnám csináln...