Reformok évtizede - Képzőművészeti Főiskola 1920-1932

Összefoglaló

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2011-ben rendezett kiállítás az akkor 140 éves intézmény múltjának egyik legizgalmasabb időszakát, a húszas éveket mutatta be. Reformokkal, forradalmakkal és belviszályokkal teli fejezet ez. Művészperek, botrányok és elbocsájtások sora jelezte, hogy az intézmény egy időre művészeti és ideológiai csatatérré vált. Vajon lehet-e korszerű magyar művészetet teremteni a Trianon utáni Magyarországon? Van-e helye a progressziónak, az egyéni hangnak egy háborútól és forradalmaktól sújtott ország művészeti iskolájában? Néhányan úgy vélték, a jövő magyar művészetének alapja a megújulás. Olyan mesterek munkálkodtak a korszerű művészképzés ügyén ekkor, mint Lyka Károly, Csók István, Vaszary János, Réti István, Rudnay Gyula és Glatz Oszkár. A névsor önmagában is jelzi, hogy a tét nem pusztán egy iskolai reform volt, hanem a korszerű magyar művészet maga. A kiállításon több mint kétszáz olajfestmény, szobor és grafika tárta elénk a reformok ifjúságát; azt a nemzedéket, amely az ezt követő évtizedekben meghatározta a magyar művészet arculatát. Ámos Imre, Basilides Sándor, Hincz Gyula, Medveczky Jenő, Patkó Károly, Tóth Menyhért, Vajda Lajos, Vilt Tibor és még sokan mások ritkán vagy sosem látott ifjúkori munkái szerepeltek a kiállításon. Az egyetem saját muzeális gyűjteményének kevésbé ismert darabjai mellett 11 fővárosi és vidéki közgyűjtemény, valamint egy tucat magángyűjtemény ritkaságai kivételesen izgalmas metszetét nyújtják a húszas évek magyar művészetének. A kötet - amellett, hogy a kiállítás katalógusaként is szolgál - tíz hosszabb tanulmányban mutatja be a korszakot és annak legfontosabb szereplőit.