ELŐSZÓ
Kodály Zoltán (szül. Kecskeméten, 1882. dec. 16.-án). A Psalmus Hungaricus-t 1923 nyarán komponálta, azon ünnepi hangverseny számára, melyet Budapest Főváros ötvenéves fennállásának alkalmából tartottak ugyanazon év november 19.-én. Mindenki megegyezett abban, hogy a mű első előadása a modern zene legdöntőbb győzelme volt Magyarországon, annál is inkább, mert az előadás nemcsak zenei eseményszámba ment, hanem mélyreható lelki élmény is volt, mely a közönség minden rétegét egyaránt magával ragadta.
A Zsoltár szövege a XVI. századból való és ezáltal a mű egyszersmint élesen megvilágítja Kodálynak a régi magyar kultúrához való viszonyát. Semmi sem áll távolabb Kodály erőteljesen modern művészetétől, mint a Múlt sápadt szellemeinek archaizáló felidézése. Teljesen téves volna tehát Kodály zenei nyelvét a magyar folklore egyszerű leszűrésének tekinteni. Kodály elmélyedése nemzetének történelmi idejibe sőt, ellenkezőleg azon általános törvényből kifolyólag történik, melynek folyományaképpen minden nagy nemzeti költő nemcsak nemzetének jelenét, hanem múltját is éli, szoros kapcsolatot érez maga és a népnek lelki élete között és így nemzetének minden megnyilvánulása, legyen az a múltban vagy a jelenben, saját egyéniségének fokozott kifejlesztését és kibontakozását segíti elő.