f. versek

Összefoglaló

Hogyha e sorrendben harmadik f.-kötet versfoglalatát, úgy is, mint verstérképének a darabjait falunkra tűzdelnénk: eligazításul néhány fel-felbukkanó támpontot meg kellene neveznünk legalább a verstúrázók számára. Például az otthoni konyhát, ahol valaki folyton lőgyakorlatokat tart, ha másnapos, a fürdőkádat, mely bálnák, cetek és más óceánjárók útjába esik, s mint ilyen: csak sejteti a végtelen teret Gondolom, e panelfalakhoz csapta költőnk első kötetében lámpását Diogenész is, hogy terek és idők szabadságába penderülhessen a hordódongák cinizmussal bélelt világából. Igen, a világba-penderülés. De addig mert mi mást tehet az önmagát kereső költő barlangmélységeket és toronymagasságokat kell legyűrnie, a szó hétköznapi értelmében is. A természet- (és kocsma)járásból aztán kényszerű katonáskodás lesz, s csöppen bele a századvég román forradalmába. És mint barlangsártól, tetőcseréptől és a fűrészarcú évek hazugságaitól megszabadult írástudó túloldalán a lap mögötti létnek : világnyi önmagát fedezi fel, s jön rá az egyszemélyes titokra. Igen: a mélységet és magasságot, a történelem építőköveinek hazudott mellőztetést és ennek ellenében gerjedt emberi indulatokat csakis igaz és gyönyörű sorokba foglaltan lehet értelmezni, és a holnapokra (akár honlapokra) hagyakozni. Ekkor válik verssé a szó, üzenetté a kép, minek eredményeként igazolódni véljük a gyertyaláng helyett napfényre vágyódó Diogenész legendáját (is). Mondják, egyszer a part felé tartó öreg csavargó útját a világhódító Nagy Sándor állta el, mondván: Szólj, teljesítem kívánságodat. Látni akarok volt a gondolkodó ember válasza, ne fedd el a napot! Király Farkas írásainak tematikai-formai változatossága, nyelvének higgadt tisztultsága valamelyest családi indítékokkal magyarázható. Apja költő, anyja színész. Persze ez, s a véle nem mindég kesztyűs kézzel bánó, több arcú világ akár el is riaszthatta volna a költői mesterség kipróbálásától. Nem így történt. A századforduló grimaszai, vállon veregetései iránti érzékenysége, ami nemzedéktársai közül talán őnála nyilvánul meg a legkézzelfoghatóbban, egy szétvert diktatúrából kikászálódó, út- és önmagát kereső nemzedék Pestre betoppanó szószólójává tette. Értsük fordítottját címadó versének: legyen végtelen és napsütötte az a part, mire a költők lábukat teszik!