Mi a verseim közös jellemzője, ami már a legkorábbiakban is feltűnik? A valóság jelentéktelen dolgait kapcsolatba hozom a mindenséggel, anélkül, hogy életemben leírtam volna ezt a szót: galaktika vagy kozmosz. Legyünk szerényebbek, a kicsit szembesítem a naggyal. A halászháló csomóit a csillagokkal, a piacot a halottasszobával. S most valóban mondjunk nagy szavakat: az életet a halállal, és még tovább: a halált a végtelennel... Én a belső valóságnak a realistája vagyok. Szeretek a teremtésnél asszisztálni, mint szülőszobában a műtős. Élesen, pontosan megfigyelni a kintet, a bentet, mert ugyan mi különbség van egy szövettani vizsgálat s a lélek egy darabkájának szemrevétele között? Mindkét megfigyelés a teremtés és elmúlás módjaira és okaira keres választ. Persze nem naturalista módon és durván, hanem kellő áhítattal a teremtés misztériuma iránt. S ha ez misztikusság, vállalom a jelzőt.
Ez is elérhető kínálatunkban: