A nyitott társadalom és ellenségei

Összefoglaló

"Noha nagy része annak, amit e könyv tartalmaz, már korábban megfogalmazódott, a megírására irányuló végső elhatározás 1938 márciusában született, azon a napon, amikor értesültem Ausztria megszállásáról. A könyv megírása 1943-ig tartott; az a tény, hogy oroszlánrészét azokban a nehéz években írtam, amikor "a háború kimenetele még bizonytalannak tűnt, magyarázatot adhat arra, hogy bírálatának hangvétele helyenként miért hat ma szenvedélyesebbnek és keményebbnek, mint szeretném. Az azonban nem a szavak kozmetikázásának kora volt - talán pontosan ilyen érzelmek éltek bennem. A könyv sem a háborút, sem más korabeli eseményt nem említ explicit módon, de megpróbálja megérteni az eseményeket és azok hátterét, valamint azokat a problémákat, amelyek a háború megnyerése után várhatóan fölmerülhetnek. Az a sejtés, hogy a marxizmus az egyik központi problémává válik majd, volt az oka annak, hogy elemzése terjedelmesebb helyet foglal el a műben. Figyelembe véve a jelenlegi világhelyzet komor kilátástalanságát, a könyv marxizmus-bírálata alighanem a legfontosabb pontként kerül előtérbe. Ez a szemlélet nem alapvetően rossz, és talán elkerülhetetlen is, noha a könyv céljai ennél sokkal messzebbre mutatnak. A marxizmus pusztán csak epizód - egy a számos tévedés közül, amelyeket elkövettünk abban a szakadatlan és csapdákkal teli küzdelemben, amelyet egy jobb és szabadabb világ megteremtéséért folytatunk. Nem ért váratlanul, hogy néhányan elmarasztaltak azért, hogy túlzott szigorral kezeltem Marxot, míg mások engedékenynek ítélték eljárásomat, összevetve azzal a heves támadással, amelyet Platón ellen intéztem. Én azonban továbbra is szükségét érzem annak, hogy kíméletlen kritikával közeledjünk Platónhoz, éppen azért, mert az "isteni filozófus" közkeletű kultuszának komoly szerepe van abban, hogy szellemi befolyása ennyire túlteng. Marxot viszont túlságosan gyakran éppen személyes vagy erkölcsi síkon támadják, ezért itt inkább elméleteinek olyan szigorúan racionális kritikájára volt szükség, amely együttérző megértéssel közeledik a belőlük áradó erkölcsi és szellemi tartáshoz. Akárhogy álljon is a dolog, úgy éreztem, hogy bírálatom elsöprő erejű, ennélfogva pedig megengedhetem magamnak, hogy Marx igazi vívmányainak is teret szenteljek, és kétes esetekben szándékairól a legjobbat feltételezzem. Mindenképpen az a helyes, ha nem becsüljük alá ellenfelünk erejét, amennyiben sikerrel akarjuk fölvenni vele a küzdelmet." Idézet a könyv előszavából.