Hattyúk tava: Szigfrid herceg és a hattyúkirálynő története

Összefoglaló

A Hattyúk tavát 1876-ban mutatta be az Orosz Császári Balett. A mű az azóta eltelt évtizedek alatt semmit sem vesztett varázsából, sőt vonzereje nőttön nőtt, mert korszakonként új meg új színekben elevenedett meg aszerint, hogy a különböző choreográfusok milyen felfogásban vitték színpadra, s az egymást váltó főszereplők hogyan elevenítették meg hőseit, de aszerint is, hogy a grafikusok és illusztrátorok hogyan látták a mese fő alakjait, a hattyúkirálynőt, a herceget, az anyakirálynőt, a varázslót és a többieket. A Hattyúk tava tehát örök-elevenen csillog ma is, színpadon, Csajkovszkij zenéjében, meséje szövegében és a legkitűnőbb képzőművészek illusztrációiban egyaránt.
A mű cselekménye egy régi germán mondán alapszik s a könyvünkben foglalt változat a kevésbé ismert hagyományos meséhez tér vissza, amelyben a herceg szerelme diadalt arat a varázsló gonoszságán.