Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

„Jó volt olvasni, mert mivel manapság sokan gondolnak erre a fajta kiútra, nagyon mély volt a mondanivalója. A mondanivaló nagyon közvetlenül jött át. Az író meg tudta ragadni a főhősnő érzelmeit ezért át tudtuk érezni őket. Érzelmek kavalkádját éltük át az olvasása közben. Igaz, hogy nem jó döntés az öngyilkosság, de mégis, úgymond, "támogatjuk" a főhősnőt minden döntésében, mert átéreztük a szomorúságát és a fájdalmait.” Dreamers - Szekszárd

Kínszenvedés volt számomra ezt a könyvet végigolvasni. De bevett szokásom, hogy nem hagyok könyvet félbe, így kénytelen-kelletlen, de megtettem. A főszereplő leányzót először is egy szívlapáttal szépen megsuhintottam volna. Mondjuk nyaktól felfelé. (csak hogy a hypóval és szalmiákszesszel leöblített torok rész egy picivel jobban fájjon neki) Iszonyú unszimpatikus karakter volt, elejétől a végéig. (nem csodálom, hogy nem voltak barátai) A könyv utolsó ötven oldalán azért imádkoztam *spoiler* hogy remélem tényleg megöli most már magát, és akkor egy hülyével kevesebb. Tudom, hogy egész idő alatt sajnálnom kellett volna, de egy szikrácskát sem sikerült kicsikarni belőlem. Aki így vélekedik az őt körülvevő emberekről (szülők), a megalázó szituációkban még véletlenül sem próbálja megvédeni magát, hááát… Katyvasz az egész. Lehet velem van a baj, de borzasztó volt a karaktermegformálás és minden, úgy unblock.