Rab Ráby

Összefoglaló

Ráby Mátyás Bécsbe megérkezte után egészen elzárkózott a világtól; nem járt fel a Burgba, hanem fogadott a Paternoster utcában egy kis szállást, s senkinek sem mondta meg, hogy hol lakik.
Erre pedig nemcsak az az oka volt, hogy háborítatlanul elkészíthesse azt a nehéz és bonyolódott munkát, ami a rábízott ügy volt, cifra változandóságaival; hanem még inkább mindenféle pszichológiai állapotok. Érezte, hogy az ő egész tragédiája valami fölöttébb nevetséges história. A bécsi janhagel nem tekinti azt egyébnek, mint egy kapitális jux-nak. Hogy a nagybajuszú magyarok ezzel a schabernak-kal magát a császárt is feltréfálták, ez csak annál mulatságosabbá tette a hetz-et. A hetz meg a jux pedig a bécsi népnek az, ami a rómainak a cirkusz. Jaj annak, aki belejutott; legyen az szép asszony, hercegnő vagy komédiásné, főúr vagy pap; az mindegy, nincs neki kegyelem; agyonnevetik, agyonélcelik. Ezért kerülte még a jó barátait is.
Még a hírlapok olvasásától is irtózott. Azt látta belőlük, hogy az egymás fejére tóduló világesemények az ő történetének veszedelmes versenytársai. Ki fog a szentendrei kicsiny emberek apró bajairól, a Pest vármegyei táblabírák machinációjáról, meg a kettő között kepickélő Ráby Mátyás furcsa kalandjairól beszélni, mikor a keleten Oroszország diadalai a nagy ozmán birodalmat rendítik meg alapjaiban, mikor benn az országban új hadjárat előkészületei folynak, mikor a németalföldi lázadás az osztrák birodalmat egyik legszebb tartományától készül megfosztani, s mikor mindezeknél óriásibb, általánosabb rém gyanánt tornyosodik fel a franciaországi forradalom?