Végtelenek
Geopen Kiadó, 2011
Összefoglaló
A nyári napforduló idején, Szent Iván napján vidéki otthonukba gyűlnek a Godley család tagjai, hogy leróják tiszteletüket a haldokló apa, az idős Adam betegágya mellett. Feszültségekkel terhes nap vár rájuk, hiszen mindegyiküknek megvan a maguk baja is.
De nincsenek egyedül: rajtuk kívül pajkos, bajkeverő görög istenek népesítik be a baljós hangulatú házat. Mivel képtelenek ellenállni a kísértésnek, beavatkoznak a halandók életébe, kémkednek utánuk, incselkednek velük, sőt olykor el is csábítják némelyiküket, miközben irigykedve szemlélik teremtményeik bohózatba hajló tragédiáját.
Az idős Adam a végtelenek fogalmával folytatott küzdelmével írta be nevét a matematika tudományának nagykönyvébe, ám most, hogy földi ideje a végéhez közeledik, saját emlékeinek végtelenjébe merülve tölti utolsó napjait. A kómában fekvő férfi tudatáig nemigen jut el a tény, hogy az istenek nem csupán az emberek életébe, de halálába is képesek beavatkozni, sőt ha kedvük tartja, még az idő folyását is képesek megakasztani.
Az időnként trágár humorral átszőtt, és mindvégig mélyenszántó tisztánlátással megírt regény egyszerre kínál az olvasónak gyönyörűségesen evilági kalandot és nyújt számára kifinomult, végtelenül bölcs bepillantást az emberi lét szörnyű, mégis csodás titkaiba.
Akciós ár:
2 500 Ft
Online ár: 4 250 Ft
Eredeti ár: 4 999 Ft
Tizenkilenc lépcsőfok
London, 1942. szeptember. Nellie Morris már alig emlékszik azokra az időkre, amikor nem az eget ellepő német bombázóktól kellett rettegnie. A tizennyolc éves lány jól tudja, mit kell tennie, amikor...
Online ár:
5 100 Ft
Eredeti ár: 5 999 Ft
Akciós ár:
2 500 Ft
Online ár: 4 250 Ft
Eredeti ár: 4 999 Ft
ÉRTÉKELÉSEK
5
az 5-ből
1 értékelés alapján
Legnépszerűbb pozitív értékelés
Számomra a könyv hangulata Virginia Woolf lélektani regényeit idézi, ahol a cselekmény szintén csak keret, váz, amire felfeszülnek a szereplők hangulatai, érzései. Ezekből a végtelenbe vesző, lebegő lelkiállapotokból kell aztán összerakni magunknak, hogy miről is van szó. Nyilván mindenki számára valami másról. Csodálatosan szép leíró részek vannak benne. Ezeket kedveltem a leginkább, mert már-már művészi tökéletességgel ábrázol az író tájat, tárgyat bármit. Ugyanakkor a történet egésze valahogy furcsán hatott számomra. Nem nagyon értettem az Istenek szerepét, nem volt elég kimunkált ez a kifordított világkép, viszont nélkülük meg enélkül a furcsa elbeszélésmód nélkül nem is lenne történet. Úgy vélem, Banvillenek talán fontolóra kellett volna vennie, hogy a kevesebb néha több. Úgy érzem túl sok mindent akart belesűríteni ebbe a regénybe és elveszett a részletekben.