Adrenalin

Összefoglaló

Sam Capra álmodni sem tudna magának boldogabb életet. A CIA nagy jövő előtt álló, fiatal ügynökeként Londonban dolgozik. Feleségével, Lucyvel első gyermeküket várják, van egy csodálatos otthonuk, és halálosan szerelmesek egymásba. Mindenük megvan – hogy aztán egyetlen pillanat alatt mindent elveszítsenek…
Egy napsütötte őszi reggelen az idillinek tetsző londoni hétköznapok váratlan fordulatot vesznek: Lucyt elrabolják, a fiatal ügynök pedig egy véres merénylet első számú gyanúsítottjává válik a CIA szemében. Miután sikerül megszöknie, Sam az idővel versenyt futva próbálja megmenteni elrabolt feleségét. Ám nincs könnyű dolga. Ahhoz, hogy közelebb tudjon férkőzni titokzatos és könyörtelen ellenségéhez, be kell épülnie egy nemzetközi bűnszervezetbe. Sam hamarosan rájön, hogy mindaz, ami történt, csupán a kezdete volt egy ördögi tervnek, és nincs más választása, hőssé kell válnia, ha meg akarja akadályozni, hogy ártatlan emberek tucatjai haljanak meg.

„Kőkemény és pörgős thriller, szereplői mégsem elnagyolt, papírmasé akcióhősök, hanem hús-vér emberek. Egyszerűen nem bírtam letenni.”
Charlaine Harris, a True Blood-könyvek szerzője

„Az első mondattól kezdve beszippant.”
Eric Van Lustbader, a Bourne-sorozat írója

„Sam Capra a tökéletes hős – kemény, okos, tiszta szívű, és nehéz megölni.”
Lisa Unger

Jeff Abbott számos díjat nyert krimijeivel, az akció-thriller műfaj nagymesterének tartják. A világszerte milliós példányszámban elkelt Adrenalin a tizenkettedik regénye és egyben a Sam Capra-sorozat első kötete.

„Alig hallható hang ébresztett fel. Nem mozdultam. Lépés zaját hallottam, majd egy becsukódó ajtó halk kattanását.
Én voltam a csali, és valaki horogra akadt.
A fülemet hegyeztem, vártam a következő lépés hangját. Nem hallottam. Nagyon óvatosan kiszálltam az ágyból, a párnát a takaró alá dugtam, a saját helyemre, majd lábujjhegyen az ajtó mögötti sarokba lopakodtam.
Lassan – amilyen lassan az ajtók nyílnak a legfélelmetesebb rémálmokban – kinyílt az ajtó. A zsanérok nem nyikordultak meg. Vártam. A holdfény nem világította meg előzékenyen a gyilkos vagy az áldozat arcát, mint a filmekben, a hálószobámban gyakorlatilag teljes sötétség uralkodott. Azután apró villanás látszott, majd egy letompított hangú lövedék csapódott sziszegve a matracba.”