1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent.
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához. Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt.
Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára.
Bár a brit olvasók felismerik, hogy mekkora szerepe van az irodalomnak a társadalmi kohézió létrejöttében, az általuk olvasott regények nézőpontja még mindig fehér, középosztálybeli és férfi, derült ki a brit Királyi Irodalmi Társaság felméréséből. A felmérést egy közel kétezer fős mintán végezték (tizenöt évesnél idősebb olvasók Nagy-Britannia egész területéről, kivéve Észak-Írországból), a végeredmény a Literature in Britain Today honlapján böngészhető. A Guardian és a Literary Saloon kigyűjtötte a legérdekesebb adatokat:
Dolgozószobám könyvespolcán hosszú évek óta van egy fénykép: az összenőtt szemöldökű, színes mexikói viseletben pompázó ikonikus festőnőt, Frida Kahlót ábrázolja. Én magam soha nem akartam festőműv...