Salisburyi Jánost a szakirodalomban régtől fogva úgy értékelik, mint korának legolvasottabb tudósát, mint humanistát, aki kétszáz évvel megelőzte korát. E művében hitet tett a sokoldalú képzettséget adó, filozófiai alapon nyugvó humanista oktatási rendszer mellett, amelyet a görögöknél Platón és Arisztotelész, a rómaiaknál pedig Cicero és Quintilianus képviselt; ugyanakkor Arisztotelész logikai műveire terelte a közvélemény figyelmét. A mű az érett skolasztika előkészítőjének tekinthető.